"Az ember civilizációja történetének nyolcezer évéből mindössze néhány évszázada él a modern társadalom feltételei között (bár ez még ma is a világnépességnek csak egy részéről mondható el). A megjelenésének kezdetei óta eltelt évszázezredekről nem is szólva, civilizáltként elkönyvelt történelmének több mint 95%-ában lényegében közösségi viszonyok között élt, s ezek a viszonyok a modern vagy késő-modern társadalmak mindennapjait is átszövik. (...)
Való igaz, hogy a modernitás sokban maga alá rendelte, vagy éppen felszámolta a hagyományos közösségeket, de a társadalmi berendezkedés érettebb változataiban fokozatosan nemcsak fel- és elismerik a közösségek életfontosságú szerepét (magának a társadalomnak a fenntartásában is), hanem politikák, programok sorát szervezik közösségi előfeltételeik helyreállítása, megerősítése céljával.
Napjaink közösségépítőinek a modern vagy posztmodern társadalomban is otthon kell lenniük, az utóbbiak kulcs-kompetenciáival is rendelkezniük kell, de közösséget nem lehet kizárólag társadalmi logikával építeni. Közösséget hitelesen csak közösségi módon lehet és érdemes építeni, még akkor is, ha a közösségi minőség többletmunkájáról a társadalmi elszámolások adott esetben nem vesznek, természetük miatt nem is igen vehetnek tudomást; vagy ha a társadalomban nem egyszer „versenyhátrány”, „elszalasztott lehetőség”, szélesebb értelemben valamilyen áldozathozatal az ára a közösségi hozzájárulásnak. (...)
Mára a hazai közösség-építés a kiinduláskor adott feltételek számos tehertételével nemcsak megbirkózott, de fokozatos professzionalizációja és intézményesülése révén nemzetközileg is számon tartott eredményeket mutathat fel – több dimenzióban is képes volt világok határain dolgozni. Ennek esélyét és hitelét az adja, hogy a társadalmilag szervezett és szakosodott versenymezőnyökben mérhető teljesítményeivel egyidejűleg saját körében és működésmódjában messzemenően meg tudta őrizni kezdetektől folytonos közösségi értékeit."
forrás: kozossegfejlesztes.hu
