A kuratórium tagjai közül ki kell jelölni az alapítvány képviselőjét is. A képviselő az a személy, aki az alapítványt “megszemélyesíti”. Jellemzően a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alapítvány nevében az ő aláírása jelenik meg, őt értesítik a hivatalok, az ő neve és aláírása szerepel mindenütt, ahol az alapítvány neve megjelenik.
Ha az alapító nem tartja fenn magának a kuratórium elnöke kijelölésének jogát és nem ruházta át ezt a jogot más, alapítványi tisztséget betöltő személyre vagy más alapítványi szervre, a kuratórium tagjai maguk közül választanak elnököt. A gyakorlatban az alapító a legtöbbször a kuratórium tagjai közül a kuratórium elnökét is kijelöli, s egyúttal általában ő az alapítvány képviselője is. Az is előfordulhat, hogy az alapító úgy rendelkezik, hogy az alapítványt többen is képviselhetik. Ebben az esetben pontosan meg kell határozni, hogy melyik képviselő hogyan és meddig milyen ügyekben képviselheti az alapítványt.
A képviseleti jog terjedelme lehet általános (ami az ügyek összességére kiterjed), vagy különös (pl. bankszámla feletti rendelkezés). A képviselet módja lehet önálló, vagy együttes, ez utóbbi esetben meg kell jelölni, hogy mely képviselők gyakorolják együttesen a képviseletet.
Ha a két képviselő önállóan képviselheti az alapítványt, ez egyben azt is jelenti, hogy külső, harmadik személy felé mindegyik képviselő teljes joggal képviseli az alapítványt. A képviseleti jogot jóhiszemű harmadik személlyel szemben nem lehet korlátozni. A gyakorlat és a praktikus és gyors, hatékony ügyintézés érdekében általában egy képviselőt nevez meg az alapító.
A képviseleti jog azonban az alapító rendelkezése alapján, az alapító okiratban rögzítve az alapítvány alkalmazottját is megilletheti. Ebben az esetben a képviseleti jog gyakorlásának módját és a képviselet terjedelmét is meg kell határozni. Tehát ha pl: a napi ügyeket intéző ügyvezetőt is meg lehet bízni képviseleti joggal, hogy ne kelljen a kuratórium elnökét állandóan aláírás miatt “üldözni”.
