Gondolkozz csapatban!

Arról hosszan lehetne vitatkozni, hogy az iskolákban tanultaknak mennyi közük van a való élethez. Pedig az már réges-rég elvárás, hogy olyat is ültessenek át a diákok fejébe, aminek a mindennapi dolgokhoz, a problémamegoldáshoz is köze van, hogy a gyerek a padból kikerülve valós tapasztalatokkal is gazdagabb legyen.

Ez lehetett az elképzelés akkor is, amikor kitalálták, hogy be kell vezetni a közösségi szolgálatot az iskolákban. Ez tulajdonképpen önkéntes munkát jelent, de mégsem önkéntes alapon. A gyerek a helyek közül válogathat, pénzt nem kap, de valahova mindenképpen mennie kell. A törvény szerint kilencedik és tizenegyedik évfolyam között kell teljesítenie összesen 50 óra önkéntességet ahhoz, hogy érettségire mehessen. Mivel az egészet felmenő rendszerben találták ki, 2016-ban fejezi be a középiskolát az, akinél már ez lesz a feltétele a bizonyítványnak.

50 óra. Három évre elosztva ez persze semmiségnek is tűnhet, de azt már az iskolák döntik el, milyen módon akarnak ezzel a lehetőséggel élni. Mert élni kell vele. Vannak olyanok, akik egy év alatt tudják le ezt, máshol kihasználják a három esztendőt. Kérdés, hogy ez az idő mire elég? A diákok valóban tanulnak ezekből a munkákból, vagy csak a megúszásra játszanak? És a fogadó intézményeknek ez jó, vagy csak egy újabb teher? A válaszok nem egyértelműek. De nézzük meg, mit választhatnak a diákok. 

Dolgozz a katasztrófavédőknek!

Környezet- és természetvédelem, egészségügy, oktatás, kultúra, szociális terület és szabadidős tevékenység. Bodó Márton, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa sorolja nekünk ezeket a területeket. Egy részük egyértelmű, de mit tud kezdeni egy 15 éves a katasztrófavédelemben? Az igazi élményt a rendkívüli helyzetek jelentik a diákoknak, ami ritkán adódik szerencsére. De tavaly az árvíz idején tudtak segíteni.

Bármelyik terület is érdekli őket, csak olyan helyre mehetnek, ami szaktudást nem igényel. Így egészen biztos, hogy egyetlen tűzesetnél sem fogunk találkozni 14 éves gyerekkel, amint a tömlőt tartja, vagy a létrára mászik fel, de megtanulhatnak gumicsövet összetekerni vagy szakszerűen tűzet oltani. A többi feladatkör ennél egyértelműbb: mehetnek idősek otthonába vagy kórházba, színházba, oszthatnak élelmiszert, és:

Menthetnek békát is

Igen, békát: a Varangy Mentő Akciócsoport Egyesület az egyik abból az 1704 fogadóhelyből, amit a diákok választhatnak. Vezetőjük, Kéri András azt mondja, ők főleg a Garancsi-tónál szerveznek varangymentést. A gyerekek összegyűjtik a földbe süllyesztett vödrökbe esett állatokat, és átjuttatják őket a veszélyes zónán kívülre. Kéri szerint az állatok eszmei értéke darabonként kétezer forint.

Ami viszont nehézséget okoz, az az, hogy a törvény szerint a diákok egyszerre legfeljebb három órát dolgozhatnak, illetve bármennyit is maradnak ott, csak három órát lehet elszámolni.

A gyerekek egy közösségi szolgálati könyvvel érkeznek, az ötven óra elteltével megkapják a pecsétet, de közben is, minden alkalommal igazolják a jelenlétüket. Van viszont olyan hely is, ahova 50 óra után is visszajárnak.

A Máltai Szeretetszolgálatnál azt mondták, hozzájuk nem csak a pecsétért mennek. Meszlény Eszter szerint viszont álságos lenne azt állítani, hogy ez a törvény a fogadó szervezeteknek csupa móka és kacagás. Náluk a diákok mellé személyes mentorra is szükség van, és valódi segítségről csak több alkalom után beszélhetünk. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gyerekek olyan helyre mehetnek csak, ami iskola után is nyitva van, hiszen a közösségi szolgálat iskolaidőn túl kötelező.

Emiatt náluk a hajléktalanszálló vagy a szociális ebédosztás szóba sem jöhet. Nagy segítség  viszont, amikor a Máltai Játszótereken vannak diákok. Meszlény Eszter azt mondja, játszótereik szinte mindig lakótelepek mellett vannak, ahol sok a hátrányos helyzetű gyerek. A diákok le tudnak ülni velük társasjátékozni, pingpongozni, beszélgetni. A lelkesedésükkel nincs gond. Meszlény Eszter szerint ez a feladat legalább olyan fontos, mint a matekóra, mert a gyerekek azt érzik, hogy valóban szükség van rájuk, amikor szociálisan rászorultakkal találkoznak.

Söpörj gallyat!

A Bethesda Gyermekkórházban az intézmény lelkésze, Bencze János feladata, hogy a gyerekeknek munkát találjon. Aki ide jelentkezik, biztosan nem azért teszi, hogy a kórház kertjében lombokat sepregessen. Pedig nagyjából ennyire van lehetőség. Szaktudásra egy kórházban szükség van, az osztályokon súlyosan sérült égési sebesültek, cukorbetegek, epilepsziások fekszenek, akiknek nem tenne jót, ha hetente más menne be hozzájuk. Ráadásul a diákok sokszor nem tudnak mit kezdeni a sérült gyerekekkel. És mivel a fertőzésveszély is nagy, nem engedhetnek be senkit az osztályra – mondja Bencze János.

A teljesen életszerű indokok után persze kérdés, hogy miért ajánlják fel egyáltalán a középiskolásoknak a kórházi munkát, ha csak iratokat rendszerezhetnek és gallyakat söpörhetnek. A gyerekeket irányítani is kell, de erre a feladatra semmilyen pluszforrást vagy segítséget nem kap az intézmény.

„A gond az, hogy az iskolák sem győzik ezt a feladatot, és a törvény több ponton is hibás: nem értem például a maximális három óra lényegét. Nekünk volt nyári táborunk, ahol kifejezetten nagy segítség lett volna az önkéntes erő, de az egy hét. Egy hetet meg ugyan eljöhet a diák, de nem számítják be neki” – mondja a lelkész.

Menj el bevásárolni!

És mit mond erről a másik fél? Petra kifejezetten lelkes volt, mikor megtudta, hogy a Máltai Szeretetszolgálat egyik idősgondozójába mehet. Elment a felkészítőre, ahol azt az instrukciót kapta, hogy a bentlakókkal személyes kapcsolatot kell kialakítani, segíteni kell a bevásárlásban, elkísérni a gyógyszertárba. De aztán mégis csalódott.

„A lakók nagy részének fogalma sem volt arról, miért is vagyunk ott, idősekkel szinte nem is találkoztunk, csak bevásárolni mehettünk” – meséli a lány.

De van példa az ellenkezőjére is. A két tannyelvű Karinthy Frigyes Gimnáziumban már régóta működik az angol nyelvű nemzetközi érettségihez kötött CAS, azaz a Creativity, Activity and Service (kreativitás, aktivitás, szolgálat) program. A diákok például a Kapcsolda nevű programban fogyatékos gyerekeknek is segíthetnek a XVIII. kerületi speciális iskolában (SOFI). Az itteni élménybeszámolók alapján, bár a gyerekek egy része kifejezetten tartott a feladattól, utána mégis élvezték a munkát.

forrás: nlcafe.hu