A kormány és a civil társadalom stratégiai kapcsolata

Nem is olyan régen a civil társadalom és a kormány kapcsolatát, fő érintkezési pontjait a vízágyúk sugara, valamint a célba talált gumilövedékek jelentették. A verbális kapcsolat is véget ért a polgárokat megalázó őszödi beszéd után.

Világossá vált, a demokrácia a feje tetejére állt, azaz a kormány cselekedetei arra épültek, hogy neki van népe, és nem fordítva.
A következmények nélküli országban napi jelenség volt a nyílt alkotmánysértés. A magyar civil társadalom végleg meggyőződhetett arról, hogy 1989 óta nem történt meg a rendszerváltás, a posztkommunista és liberálkapitalista oligarchia az áldemokrácia ketrecében tartotta saját polgárait.
Az izzó népharag civilizált megoldást választva, a szabad, demokratikus választások idejét kivárva, a szavazatok fegyverével állította félre és pellengérre a csalárd hatalmat. Az előző kormány, mint kiderült, népünknek egy következményekkel teli országot hagyott örökségül.

Az ország gazdasági csődhelyzete, a devizahitelesek nyomorúsága, a közerkölcs romba döntése, a nemzeti vagyon elherdálása felért egy pusztító tatárjárással. A múlt áttekintése azért fontos, mert mint tudjuk, ismétlés a tudás anyja, és nem feledhetjük, hogy honnan jövünk.

A felocsúdó civil szféra most már tudja, hogy civil kontroll nélkül nem működhet a mindenkori hatalom és annak kormánya.

A civil társaságok érdekvédői még a választások előtt átadták a várhatóan nyertes pártszövetségnek azt a Társadalmi Szerződést, ami 12 pontban megjelölte, hogy mit kér a nép. Ezt követően a hatalom tulajdonosa 2/3-os többséget biztosított a győztes pártszövetségnek. Európában is példa nélküli bizalmat adott az elcsalt rendszerváltás tényleges megvalósítására.

Az optimisták azt szokták mondani, innen szép nyerni. Igaz, de mi magyarok ismét vért izzadhatunk a sikerért.

Az új kormány tevékenységét a civilek szemüvegén át nézve, azt mondhatjuk, hogy az első félidő reményeket adhat a rendszerváltás második félidei eredményes befejezéséhez.

Mindenekelőtt emeljük ki, hogy ez a kormány nemzetben gondolkodik. Felfogása találkozik a Kárpát-medence civiljeinek régi, jogos igényeivel, azonban a határon innen és túl élő magyarok összefogása csak akkor lehet közhasznú és igaz nemzeti érdekeket képviselő, ha annak szerves része lesz és marad a nemzeti ügyek kormánya. A megvalósítás feltétele és garanciája a kölcsönös bizalom.

A kárpát-medencei civilek nem pártokkal kívánnak a nemzetért dolgozni. Azokra 4 évenként, felelősségük teljes tudatában szavazni fognak, mert a választópolgár dönt.
A szavazás eredményét nem az ideológiai felfogás valamely izmus közelsége dönti el, hanem a mindenkor hatalmon lévő kormány teljesítménye. Ha ebben a teljesítményben a civilek munkájukkal részt vettek, és számottevő volt a kormány és a polgárok jó és közös döntésén alapuló eredmény, akkor senki számára sem lehet a hatalom leváltása a cél.

A mindenkori nemzeti ügyek és a közjó mellett elkötelezett kormányt, és annak a civilekkel kiérlelt párbeszédben hozott döntéseit, szent kötelezettségként, önkéntes civil munkával kell támogatni.

Nézzük meg, hogy ezen elhatározás tartós nemzetragasztónak bizonyulhat-e. Igen, de hozzá kell társítanunk az egységes nemzettudatot.

Felvetődhet a kérdés, álom-e az új nemzetállam létrejötte? A válasz készen áll, nem álom, mert munkával és a magyar lélek közvetítésével az elképzelés érett gyümölccsé válhat, azaz tudatosulni fog.

Az eredményességhez azonban majdnem 100 éves illúzióink és mesés álmaink elvetésére van szükség. A trianoni békeszerződéssel nagy Magyarországot keresztre feszítették, és bár már szégyellik, azóta sem tudták eltemetni.

Nem is lehet anyaföldet szülőföldbe temetni.

A magyarok szülőföldjükön tovább éltek, nyelvüket megőrizték és Európa mai politikai, társadalmi viszonyai között újjászülethet az egységes nemzettudatra épülő, példa értékű nemzetállam. Ez a nemzetállam már nem annektálható, sőt fizikailag sem megsemmisíthető.

A rendszerváltás első eredménye így a költő soraival beteljesedett: „él nemzet e hazán”.

Visszavonhatatlanul létrejött a civil hálót képviselő Civil Együttműködési Tanácskozás. 2011. június 5-én az alapítók nyilatkozatban tettek hitet, hogy a történelmi Magyarország nagy civil szervezetei a közös nemzettudaton alapuló nemzetépítés és nemzeti önvédelem mellett állnak ki.
A CET egyik alapítója, a Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány rövidesen stratégiai partnerségi megállapodást köt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal. Ezen megállapodás lehetővé teszi, hogy a Civil Együttműködési Tanácskozás tagjai részt vehessenek a partnerség céljának megvalósításában. A megállapodás elsősorban azért jön létre, hogy szakmai tapasztalatainkkal, önkéntes munkát végző, kimagasló tudású szakembereinkkel hozzájárulhasson a civil szervezeteket érintő jogszabályok előkészítéséhez, különösen a társadalmi, gazdasági konzultációs feladatokból adódóan.
Ilyen feladatok:

Az új Alaptörvényben – Alkotmányban meghatározott sarkalatos törvények megalkotása a civil szervezeteket érintő jogszabályok előkészítésében.

Az önkormányzatok és kormányhivatalok közötti, civil partnerséget érintő jogi kérdések szabályozásában.

A társadalmi és civil együttműködés fejlesztését érintő, a társadalompolitika összehangolását segítő jogszabályok alkotásában.

Kormányzati és társadalmi kapcsolat összehangolását biztosító jogalkotásban.

 

A rendszerváltás folyamatában a civil kontroll számvetése csakis az objektív valóságot tükrözheti.
A civil érdekvédők 12 pontban megfogalmazott ajánlásaiból nézzük meg, hogy eddig mi teljesült:

Elfogadásra került a történelmi alapokon nyugvó új Alaptörvény – Alkotmány.
Folyik a bűnös politikusok és köztisztviselők igazságszolgáltatás előtti elszámoltatása.
Megállt az állami vagyon elherdálása, megkezdődött annak visszaszerzése.
Intézkedések sora védi a termőföld magyar kézben tartását.
A közbiztonság helyreállítása folyamatos, a kormány tudomásul vette, hogy ez a feladat kiemelt és megkerülhetetlen felelőssége.
Intézkedések utalnak arra, hogy a kis- és középvállalkozások életképességének megőrzése és a munkahelyteremtés elsődlegességet élvez.
Bár több fejsze is kicsorbult az egészségügyi ellátórendszer gyökeres átalakítása közben, mégis remény van a társadalmi és egészségbiztosítás fenntartható pályára helyezésére. A nyugdíjkassza már a helyére került.
A kormány lépéseket tett a népességfogyás megállítására, életerőssé vált a nagycsaládosok támogatása.
A magyar vidék újjáélesztése elkezdődött, törekvések vannak és konkrét pénzügyi segítségek jelennek meg a családi termelés, a helyi piacok, posták, kisboltok újraindítására és megőrzésére. Ébred a faluturizmus.
Elkezdődött a felső- és közoktatás nevelés centrikus reformja.
Megszületett az új médiatörvény, amely megtörte a közmédiumok fölötti egyoldalú pártbefolyásolás lehetőségét.
Törvény rendelkezik a kettős állampolgárságról, határon túli nemzettestvéreink szavazati jogot kapnak.

Íme a cáfolhatatlan a tények. A civil társadalom megfogalmazott kérései legalábbis teljesülő félben vannak.

Mielőtt elfogultsággal vádolnának meg, kijelentem, koránt sem hiszem, hogy az elmúlt másfél év során a kormány hibátlanul működött. A civil józanság azonban az eredmények számba vételéről szól, a konstruktív javaslatok kormányhoz történő eljuttatása a fő feladatunk. A civilek az ellenzéki pártok szerepét nem vehetik át. A civil kurázsinak azonban most már visszavonhatatlanul, állandóan működnie kell.

A kormány nyitott a civilek felé. Az Alaptörvény - Alkotmány kimondja, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki. Ez azt is jelenti, hogy a közhasznúság elve egyaránt vonatkozik a civil társaságokra és a kormányzatra is. A kormány és az önkormányzatok feladatait a civil társaságok közvetlenül is segíthetik.

Mit mond még az Alkotmány? A polgároknak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság.
Érdekképviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.
Talán a törvény legfontosabb megállapítása: népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja a polgárait.

Az országgyűlés megalkotta a Társadalmi részvétel a jogalkotásban c. törvényt. Ennek kapcsán a minisztériumok sorra írják alá a stratégiai együttműködési szerződéseket a legaktívabb, szakmai erőket képviselő civil szervezetekkel.
Törvény született a Nemzetgazdasági és Társadalmi Tanácskozás létrehozásáról, ahol a civil képviselet jelenléte biztosított. Az NGTT a jövő felsőházának előfutára lehet.

Széles körű szakmai egyeztetés után nemsokára megszületik a Civil Törvény. A törvény tételesen szabályozza a civil társulások működési rendjét, kifejezetten utal a nemzetépítés és nemzeti érdekvédelem kormánnyal, önkormányzatokkal együtt járható közös útjára. Az önálló, elsősorban önkéntes munkára támaszkodó civilek társulásai működésükhöz és szakmai programjukhoz állami háttértámogatásban részesülhetnek, miközben a közpénzekből nyújtott források elosztása a NEA új törvényi szabályozásából fakadóan igazságosan, átláthatóan és ellenőrzött módon történhet.

A kormány megkezdte és folytatja a polgárok véleményének kikérését a fontosabb jogszabályalkotások előtt a nemzeti konzultáció keretében.

Barátaim!

Mindig hiányoltuk a kölcsönös bizalmat a kormány és az aktív társadalom között. Történelmi átkunk a megosztottság pártszimpátiák szerint. A demokratikus választások után a pártszimpátiák sokadrangú kérdéssé zsugorodnak. Pártpolitikai háborúk helyett van elég tennivalónk.

A költségvetés szegényes, a spájz üres, már az oroszok sincsenek benne – hála Istennek. Ahhoz, hogy végre önálló legyen a magyar nemzet, ismét fel kell töltenünk a kamrát és a kincstárat.

Megálljt kell parancsolni a kontrollálatlan érzelmeknek. Először is véssük agyunkba Kölcsey örök érvényű sorait: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.”
Aztán józanul vegyük sorba a jogos társadalmi igények teljesítésének lehetséges megoldásait.

Összefoglalva: a természeti embertől a társadalmi emberig kell eljutnunk. Vissza kell szorítani az ember egoista érdekeit és szenvedélyeit. Helyére a mindig megújuló, Társadalmi Szerződést kontrolláló, nemzeti tudattal cselekvő polgár lépjen. Félúton vagyunk a rendszerváltást illetően. Tudtuk, hogy mit kell megváltoztatni, a múlt hibáit hogyan lehet korrigálni.
Kövezetlen út áll előttünk. A fő kérdés, hogy a kormány komolyan veszi-e azt, hogy nincs jó intézkedés, vagy törvény a civil társadalom intézményes meghallgatása nélkül. Nem valósulhat meg a jó kormányzás a civil polgárok és társulásaik nemzetért szolidáris megnyilvánulása és munkája nélkül. A miniszterelnök jól mondta, új honfoglalásra van szükség. Miért is? Mert a pénz impériumok frontszervezetei és hazai kiszolgálói pénzügyi módszerekkel gyarmatosították hazánkat. Módszerük jól láthatóan bevált. Így nincs más dolgunk, mint a módszert átvenni. Pénzhatalmi korszakban pénzügyi technikákkal kell saját fegyverüket ellenük fordítani. A bankok visszahelyezése a közhatalom ellenőrzése alá elérheti az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének megszüntetését.
A multik megregulázásával, a hazai termelés és feldolgozás visszaállításával kialakulhat az az egyensúlyi helyzet, amikor Magyarország egyenlő partner lesz, az üzleti megállapodások kölcsönösen előnyösek lehetnek, azaz pontosan olyan szabadságot szeretnénk, mint ami a Lajtán túl van.

Európa kormányzása, és benne a magyar kormány, fogadja el a legnagyobb magyar, Széchenyi István ajánlását, amely így szól: „Nihil de nobis, sine nobis”. Semmit rólunk, nélkülünk.

Csizmadia László

forrás: civilosszefogas.hu