Az Európai Unió támogatásával, az ESZA társfinanszírozásával megvalósuló „Első lépés” projekt (TÁMOP-5.3.1-C-09/1-2010-0006) keretében általános iskolai végzettséghez, szakmához, a munkavállalást elősegítő támogatásokhoz juthat több, mit félszáz hajléktalan ember.
A Február Harmadika Munkacsoport adatai szerint a budapesti hajléktalanok harmada csak 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik, és közel 7%-uk az általános iskolát sem fejezte be. Az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőket – köztük a halmozottan hátrányos helyzetből induló hajléktalan embereket is – súlyosabban érintették a gazdasági válság hatásai: az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők körében 2007-től 2012-re 10%-kal, a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők körében 5%-kal nőtt a munkanélküliség által érintettek aránya (míg a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében ez a növekedés 1-2 % volt). 2006-ig lassan, de folyamatosan nőtt a hajléktalan emberek körében a munkából élők aránya (2006: 57%), majd radikálisan csökkenni kezdett, 2011-ben pedig már csak alig egynegyedük élt saját munkájából.1 A projekt egyik hangsúlyos eleme épp ezért a félbehagyott tanulmányok befejezéséhez és piacképes szakma megszerzéséhez való hozzásegítés.
A BMSZKI 24 hónapos programjának kilencedik hónapjában már sikerült általános iskolai bizonyítványt szereznie 5 hajléktalan embernek, 15 ember a munkaerőpiacon keresett szakmákban OKJ-s tanulmányokat folytat, közülük ketten már kézbe vehették bizonyítványukat. A program első szakaszában 35 tartósan munkanélküli, lakástalan ember jut képzést és munkavállalást támogató, mentálhigiénés ellátáshoz. Így javulhatnak esélyeik a munkába álláskor, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy intézményen kívüli lakhatáshoz jussanak, otthont teremthessenek maguknak.
A számok mögött azonban hús-vér emberek küzdelmes történetei vannak, akik számára a tanulás nem csupán a végzettséget igazoló bizonyítvány megszerzését jelenti, hanem sikerélményt, javuló önbizalmat, új ismerősöket - lehetőséget a változásra.
A nyolc általános iskolát fejezte be többek között az a 26 éves, állami gondozásban felnőtt fiatal nő, akinek eddigi élete során stabil lakhatása, otthona sosem volt. Nagykorúvá válása után különböző albérletek és hajléktalan szállások között ingázott. Négy gyermeket szült, akik közül három nevelő szülőknél lakik, a legkisebbet ő neveli. A projektbe kerülése előtt bizonytalan, kapkodó volt. Rendszertelen alkalmi munkákból élt. Most sokkal magabiztosabb, távol élő gyerekeivel felvette és rendszeresen tartja a kapcsolatot, krízis anyaotthonunkból albérletbe tudott költözni, két kerületbe adott be lakáspályázatot és ma már heti 5 napot dolgozik, igaz még nem bejelentve. Egy másik ügyfelünk hajléktalanná válása előtt 6 évig volt munkanélküli, emiatt ment tönkre a házassága. Azóta egy fűtetlen bungalóban él. A projektben befejezte a nyolcadik osztályt, az iskolában új ismerősöket szerzett és az egyik ilyen kapcsolaton keresztül munkát is talált. Felruházkodott, kisimultak a ráncai.
