A rendelet előírta, hogy az utcán élők éjszaka sem tartózkodhatnak a programban részt vevő 14 aluljáróban és egyéb köztereken. Arra voltunk kíváncsiak, hol vannak most a „kitiltott” hajléktalanok, sikerült-e rövid és hosszútávon megoldást találni a számukra.


Maklári Ferenc a Menhely Alapítvány munkatársa szerint azoknak az embereknek a jó része, akik az utcán aludtak az elmúlt évben, most is az utcán van. Csupán átköltöztek másik, a programból kimaradt aluljárókba, például a Határ útiba, egyéb helyekre. Itt az utóbbi hónapokban értelemszerűen megnőtt a hajléktalanok száma. A 14 aluljáróból 116 ember tartózkodott, akiknek 75 százalékát sikerült elhelyezni. A többiek visszautasították a segítséget és önként távoztak valahová. Akik éltek az elhelyezés lehetőségével, ők páros elhelyezést kaptak, esetleg támogatott munkásszállóra költöztek. Sokan kerültek éjjeli menedékhelyekre, ők nappal továbbra is az utcán élnek. Ezek a menhelyek minőségileg sokfélék, vannak jobbak és rosszabbak. Budapesten van még mit javulnunk, ami a minőséget illeti. Külföldön sikeres programokat tudnak végrehajtani a hajléktalan ellátásban, de ott rugalmasabb a költségvetés is: 1-2 fős menedékhelyeket is ki tudnak belőle alakítani, ahová már szívesebben mennek be éjszakára az otthontalanok. Magyarországon erre egyelőre nincs remény.

- Hogyan hatott a főváros intézkedése a hajléktalanok életére?
- A hajléktalanok egy része az intézkedés nyomán beszokik az ellátórendszerbe, és megpróbál azon keresztül érvényesülni. Olyan embereket is bemozdított a rendelet, akik korábban nem voltak hajlandóak szociális ellátást elfogadni. Az biztos, hogy ez egy lehetőség számukra. Ugyanakkor nem nőtt meg a hajléktalanellátás kapacitása.

- Mennyi férőhelyre lenne még szükség, hogy mindenki szálláshoz juthasson?
- Egy hideg téli éjszaka – mint amilyenek a mostaniak is – jelenleg 1500-3000 ember lehet kint a közterületeken. Azaz éppen ennyi férőhelyre lenne még szükségünk. Országosan ugyanis ebben a pillanatban 98 százalék a kihasználtság, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy tele vannak a szállók és az otthonok.

- Mi oldhatná meg a hajléktalanok helyzetét?
- A lakáspolitikát kellene gyökeresen átgondolni, a szociális bérlakások számát kellene növelni. Nagyon sok ember kisebbfajta támogatással képes lenne ilyen bérlakásokban lakni, így egyúttal fölszabadulnának férőhelyek az utcán élők számára.

- Milyen hatása van a szociális rendszer legújabb átalakításának?
- Még kivárunk, hogy milyen hatásuk lesz az átalakításoknak, leginkább a Budapest fővárosi költségvetés megszavazásától függ a helyzetünk. Egyelőre visszavonták azt költségvetést, amely megnyirbálta volna a hajléktalanellátás támogatására fordítható összegeket. Február végén fogadják el véglegesen a budapesti költségvetését: számunkra az lesz a fontos: megtartja-e, megerősíti-e a vezetés a jelenlegi támogatási költségvetést.

Sok országban a szociális rendszer számára utalják át a szerencsejáték cégek nyereségét, ez például egy jó megoldás lenne. Az alapvető ellátást mindenki meg fogja kapni ezután is: élelemhez juthatnak, ki tudják mosni a ruhájukat, megkapják az egészségügyi ellátást is. Akiknek jók a túlélési stratégiái, azok újságot árulnak, üveget gyűjtenek. A hajléktalan emberek szempontjából tehát nem a segélypolitika a kardinális kérdés. Azt mondanám, alapvetően előnyösen hatnak a kötelezvények: az állami juttatásért valamit cserébe elvárni. Ha viszont mindent egy kalap alá vesznek, az nem jó. Ugyanis háromféle hozzáállást ismerünk: azokét, akik nem tudnak dolgozni, azokét, akik nem akarnak, illetve azokét, akik nem tudnak már akarni dolgozni: akiknek összetört az életük, nincsenek céljaik, és éppen ezért hosszú ideig kellene őket kísérni életútjukon. Először nem a munkakedvük támadna föl az utóbbi kategóriába tartozóknak.

Amit fontosnak látok: hogy a kormányzat részéről hangsúlyosabban jelentek meg az elvárások. Most az lenne lényeges, hogy a politikai célok és a szakma elvárásai között meg legyen az egyensúly. A közös pont jelenleg az a közös elvárás, hogy az utcán kevesebben legyenek. Ez ugyan reális óhaj, azonban szerintünk az sem mindegy, hogy ezt hogyan oldjuk meg: a hajléktalan ügyet a megoldás irányába kell terelni, nem a tiltások (jelen esetben a kitiltás) irányába.

Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke hírügynökségünknek azt nyilatkozta: a főváros nagyon komolyan tárgyal az egyesületekkel, és úgy tűnik, megtarthatják plusz juttatásaikat.

A legfontosabb cél az lenne – mondta Vecsei Miklós –, hogy kevesebben legyenek az utcán. Ebben most fordulat állt be, mert végre a kormány is ezen van. Eddig nem a legsúlyosabb helyzetűekre fókuszáltak a támogatások elosztásánál, most ezen szeretnének változtatni. Jelenleg a támogatás ágyra szól, nem súlyossághoz kötött. Nincs megkülönböztetés. Egy alkoholbeteg embert ugyanannyiért kell fölvenni egy ágyra, mint egy önellátó, egészséges embert.

- Mi lenne a megoldás?
- Ha Magyarországnak lenne végre albérlet-támogatási, bérlettámogatási rendszere. Az sem mindegy, hogy a jelzálogválsághoz hogyan nyúl a kormány, ennek ugyanis középtávon hatása lehet. A munkaerőpiac átalakulása is szükséges lenne, így az alkalmi munkalehetőségek kialakulására. Legjobb, ha ezt a munkaerő-szükségletet a piac termeli ki. Az ilyen munka ugyanis versenyhelyzetbe hozza a hajléktalan munkavállalót, aki ezek után már a rendes munkahelyen is meg tud állni. Oda kellene eljuttatni a pénzt, ahol alkalmaznák őket. Amikor például az építőiparban sok munka volt, az jót tett a hajléktalanoknak.
A főpolgármester Győri Pétertől és tőlem azt kérte, hogy péntekig tegyünk le az asztalára egy olyan koncepciót, amelyet 60 további nap alatt közösen módosítunk.

- Mik a kormányzat eddigi intézkedéseinek hatásai?
- Feltűnő eredmény – hangzik az aligazgató válasza – hogy a rendelet ösztönzőleg hat a hajléktalanokra. Hiszen, azok közül, akik hosszú ideje nem fogadtak el ellátást, sokan bekerültek az ellátórendszerbe, és egyelőre benne is maradtak, lehetőségük van tovább lépni. Valamelyest közelít a szükségleteihez (nem az elvárásaihoz!) ez a rendelet, amit az is mutat, hogy 10-ből 7-8 embert sikerült elhelyezni. Ez azt jelenti, hogy át kell alakítanunk az ellátórendszert: az otthontalanok 80 százalékát kellene elhelyeznünk, ez lenne a cél. Akkor lenne esélyünk erre, ha a hajléktalanellátás politikai környezete meg tudna változni.

Varga Ágnes, a Vöröskereszt munkatársa hozzáteszi: még egy pályakezdőnek is nehéz az albérlet fenntartása, így nincs mit csodálkozni azon, ha egy leromlott egészségügyi állapotú személy nem tudja fönntartani az albérletét és utcára kerül. Nálunk 2008-óta van egy kezdeményezés - mondja Varga Ágnes - amely komplex módon kezeli a problémát. A programban a foglalkoztatás, a lakhatás és a képzés egyaránt szerepel. A jelentkező hajléktalanok OKJ-s bútorasztalos képzésen vehetnek részt, fizetett asztalossá, takarítóvá válhatnak nálunk. Kilencen tették le a vizsgát legutóbb, jelenleg 4-et mi magunk foglalkoztatunk közülük egy éven át.

Varga Ágnes azt is elmondja a fővárosi intézkedés után is az utcán maradt hajléktalanokról, hogy számukra a Keleti pályaudvar aluljárójában szerveztek gondozó szolgálatot, amelynek keretében egészségügyi ellátást is kaptak. 12 főből 7 főt sikerült különböző intézményekben elhelyezni, egy fő a családjához tért vissza, 4-5 fő maradt.
Varga Ágnes szerint a társadalmi megbékélés programjának egyik haszna, hogy a figyelem a közterületeken élőkre irányult.

Harmath Artemisz

Forrás: Orientpress Hírügynökség