Soros György alapítványai a tőlünk keletebbre fekvő, demokratikus jogállamnak kevéssé nevezhető posztszovjet országok kormányainak legfőbb mumusai, de a hazai jobboldal jelentős része is – bár disztingváltabban – kedvvel démonizálja az ősz filantrópot. A Heti Válaszban májusban Roger Scruton brit filozófus mondta el, hogy Soros György összeesküvést pénzel Magyarország ellen, majd Hoppál Péter Fidesz szóvivő intézett kirohanást a külföldi „hálapénzekért” cserében a kormányt támadó civilek ellen. A Jobbik pedig rögtön listázni is akart minden olyan szervezetet, amelyet külföldről pénzelnek. Megnéztük, mennyire számottevő Soros György befolyása a magyar civil szférában, és egyáltalán lenne-e alternatív forrása a külföldről (is) támogatott szervezeteknek. Miért vannak leégve a civilek? Egy alapítvány akkor lehetne igazán független, hogy van olyan tőkéje (alapja), amelynek a hozadékából megvalósíthatja céljait. De ez a feltétel Magyarországon ritkán teljesül. „A mai rendszerben az alapítványok zöme a folyamatos támogatásoktól függ. Nagyon kevésnek van olyan vállalkozása, tevékenysége, ami folyamatos bevételt biztosít” – mondta Gerencsér Balázs, a Nonprofit Információs és Oktatási Alapítvány (NIOK) elnöke. A szocializmus alatt az összes egyesületi és alapítványi vagyont államosították, így a két háború között jelentős vagyonnal rendelkező alapítványok, civil biztosítók, segélyegyletek, városi és falusi biztosítók és más civil szervezetek elveszítették vagyonukat. Ezek 1989 után sem kaptak kárpótlást. Csak a már 1989 előtt is létező szervezetek (melyeket korábban a Hazafias Népfront engedélyezett) kapták meg tulajdonba bérelt irodáikat, székházaikat a Horn-kormány alatt. A probléma megoldására máshol voltak kísérletek: Csehországban például a privatizációs bevétel egy százalékát az alapítványok feltőkésítésére költötték, hogy ezzel garantálják függetlenségüket, tudtuk meg Gerencsér Balázstól. Magyarországon viszont maradt a függőség a pályázatoktól, az államtól és a kisebb-nagyobb adományoktól. Megszépült gazemberek A civil szervezetek az emberek olyan igényeivel foglalkoznak, amelyeket az állam vagy a piac nem tud, illetve nem akar kielégíteni. Ilyenek például bizonyos környezetvédelmi, emberi jogi vagy antikorrupciós kérdések. Érthetően, ha a téma a kormánynak esetleg kényes, a szervezet aligha számíthat állami támogatásra. Ráadásul számos szervezet nem is fogad el állami pénzt, így őrizve függetlenségét. A kilencvenes években számos külföldi szervezet juttatott pénzt a magyar civileknek, hogy így segítsék Magyarország demokratizálódását, de idővel ezek a támogatások csökkentek. A támogatók más országok után néztek, gondolván, ha valaki elég jó volt EU-tagállamnak, nincs szüksége külön támogatásra. És nem volt senki, aki a helyükre lépett volna. „Magyarországon jóformán nincsenek független támogató szervezetek. Lengyelországban legalább tíz nagy független alapítvány van, amely valóban biztosítani tudja, hogy független szervezetek működjenek. A Soros Alapítvány ott például nem úgy vonult ki, mint nálunk, hanem Bathory Alapítványként folytatja tevékenységet” – mondja Gerencsér. Nizák Péter, a Soros Alapítvány egykori igazgatója szerint Magyarországon is gondolkoztak ezen, de nem tűnt megvalósíthatónak: a Bathory alapítvány ma jórészt uniós és hazai bevételekből tartja el magát, Magyarországon viszont a Soros Alapítvány volt a legnagyobb nem-állami forrásokból működő támogató, egyszerűen nem látszott, hogy lenne elég forrás a további működtetésére. „A lengyel és a cseh emigráció is jelentős alapítványokat hozott létre, de ott a gazdag emberek közül is egyre többen létesítenek olyan alapítványokat, melyek képesek hosszú távon működni. Magyarországon ritkán fordul ez elő, leszámítva a Csányi, a Bátor Tábor vagy a Polgár Alapítványt, és még pár másik kisebb tőkéjű társukat” – teszi hozzá Gerencsér. De összességében egész Közép-Európában nehéz dolguk van a civil szervezeteknek. Az adományozók távolról sincsenek annyira sokan, mint például az Egyesült Államokban. Wiktor Osiatynskyi, a Közép-európai Egyetem jogászprofesszora – aki egyben a Soros György nevéhez köthető Nyílt Társadalom Alapítvány tanácsadója is – úgy véli, ennek történelmi okai vannak: „A Rockefellerek, Fordok, Mellonok, Kennedyk mind tolvajok és gazemberek voltak, de ma már ki emlékszik a disznóságaikra? Az emberek fejében már csak a Kennedy Center vagy a Rockefeller kórházak maradtak meg” – mondja. Szerinte Európában kevesebbet kellene moralizálni. Ha például nem firtatnák az oly gyakran emlegetett első milliók eredetét, hanem szemet hunynának – már amennyiben annak egy részét jótékony célra fordítják –, azzal sokat segíthetnének a civil társadalomnak. „A legkorruptabb gazemberek úgysem buknak le, de nem jobb, ha arra ösztönözzük őket, hogy a pénzük egy részét legalább a köz szolgálatába állítsák?” – kérdezi. Sok kicsi többre is mehetne „Az Amnesty Internationalnek hárommillió tagja van, akik fizetnek tagdíjat és kis összegű adományokat, ebből tartjuk fenn magunkat” – mondja Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója. A modell külföldön nagyon jól működik, de Magyarországon még nincs annyi tag, hogy a szervezet önfenntartó legyen, ezért kapnak a külföldi szervezetek tagdíjaiból is. „Az emberek sokszor azért nem adakoznak rendszeresen, mert azt hiszik, hogy ezer forint nem elég semmire, de ha Magyarországon 3333 ember havi egy ezrest fizetne, akkor önfenntartóvá tudna válni az Amnesty International Magyarország, és sokkal több helyi üggyel is tudna foglalkozni.” – mondja Jeney. Majd hozzáteszi, hogy vannak azért biztató jelek: „Többek között a NIOK-nak köszönhetően a civil szervezetek nagyon sok adománygyűjtő módszerrel próbálkoznak Magyarországon. Tudjuk, hogy szeretnek az emberek segíteni, ez látszik például árvíz idején a gátakon, és nekünk is dolgunk, hogy éreztessük velük, hogyan tudnak segíteni, és együtt látványosan sokat tenni.” A decemberben nyilvánosságra hozott idei World Giving Index is azt mutatta, hogy a magyarok szívesen segítenek egy bajba jutott idegenen (világszinten a 46-ikak). Viszont amikor pénzüket vagy idejüket kellene áldozniuk, akkor csak a 80-ik illetve 107-ik helyig jutnak. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) azt írta nekünk, hogy 2011-ben a lakossági adományok csaknem 23 milliárd forintot tettek ki az összes adomány (banki, vállalati, civilszervezeti, lakossági és külföldi forrásból) 128 milliárd forintjából. (Ez az összeg 2009-ben 21, illetve 101 milliárd forint volt.) Bizonyos szervezeteknél szóba jönnek a gazdasági társaságok is támogatóként. Így például a Nagycsaládosok Országos Egyesületének 2012-es jelentésében azt lehet látni, hogy bevételeik negyede innen jön, miközben a magánszemélyek adományaiért nem igazán törik magukat. A céges támogatások jórésze tárgyi adomány. „Leginkább számítógépet, tartós élelmiszert, ruhákat szoktunk kapni – mondja Kardosné Gyurkó Katalin, a NOE főtitkára – Általában számba vesszük, hogy mire van szükségük a családoknak, és megkeresünk sok-sok céget, hogy termékeikkel segítsenek.” Egyikük például téglát ajánlott fel, hogy azzal segítene családoknak otthont építeni. Egy százalék: adakozás másképp A nonprofitok egyik legkiszámíthatóbb, bár összességében elenyésző méretű bevételi forrása a személyi jövedelemadó egy százaléka. „Az éves költségvetésünk hat-tíz százaléka jön magánadományokból és az egy százalékos felajánlásokból” – mondja Kapronczay Stefánia, a TASZ elnöke. „Egy évben becsülhetően kilencmilliárd forint a civil szektor bevétele ebből, és ez visszaadja az embereknek az adó feletti rendelkezési jogot legalább két százalék erejéig” – mondja Gerencsér Balázs. (A másik egy százalékot egyházaknak, illetve, az állam által kijelölt alapoknak ajánlhatjuk fel – a szerk.) De, teszi hozzá Gerencsér Balázs: „A legnagyobb bevételek olyan szervezetekhez is kerültek az elmúlt években, amelyek valós vagy jelentős munkát sajnos nem végeznek, de folyamatosan kommunikálnak szép céljaikról. Nálunk még csak tanulják az emberek a felelős adományozást.” A Daganatos.hu-ról és a Gyermekmentő Alapítványról alig pár hete – a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) vizsgálódásai után – derült ki, hogy csupán a bevételeik hét százalékát költötték beteg gyerekekre. A Daganatos.hu 2008 és 2012 között 703 millió forintot kapott szja felajánlásokból. De nemrég gyanúba keveredett a Gyermekrák Alapítvány is, amelynek vezetőjéről az Index írta meg, hogy szolgálati mentővel furikáztatja magát. Ráadásul az adózóknak csak alig több mint fele él egyáltalán az (egyházaknak és civileknek felajánlható) egy-egy százalékok adta lehetőséggel. Van olyan vélemény is, hogy az egy százalék alapvetően hibás konstrukció. „Az egy százalék nem a te pénzed, hanem az államé” – mondja Wiktor Osiatynski. Szerinte ez a rendszer visszatarthatja az embereket a valódi adakozástól, mivel úgy érzik, ezzel letudták a kötelességüket. Az általunk megkérdezett civilek viszont nem látják ezt a problémát. „Mértük az adományozást az egy százalék megjelenése előtt is, után is. Százezer ember élt évente azzal az akkor még létező lehetőséggel, visszatérítette a személyi jövedelemadót az adományozás után. A nagyobb szervezetek is azt jelezték, hogy az adományok az egy százalék miatt nem igazán csökkentek” – mondja Gerencsér. És persze az állam „A Nemzeti Együttműködési Alapból (NEA) 2013-ban és 2014-ben működésre 1,9 milliárd forint, szakmai célok támogatására pedig valamivel több mint 950 millió forint támogatási összeg állt a civilek rendelkezésére. (2015-től ez a forrás körülbelül 4,7-4,8 milliárdra fog nőni, mert a fel nem ajánlott civil egyszázalékokból finanszírozzák majd – a szerk.) Emellett ugyanakkor a Központi Statisztikai Hivatal adatai – a legfrissebb hivatalos, 2011. évre vonatkozó kimutatás – szerint 100 milliárd forintot meghaladó összegű támogatásban részesülnek a központi költségvetésből a civil szervezetek” – tudtuk meg az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalomért felelős államtitkárságától. A NEA 2012-ben lépett a civilek támogatása felől döntő Nemzeti Civil Alapprogram helyére. Az alapot sok kritika érte, részben azért, mert elnöke Dr. Csizmadia László, aki nem csak a Békemenet szervezője, de egyben a bizonyos jobboldali civil szervezeteket összefogó Civil Együttműködési Tanácskozás vezetője is. 2013 szeptemberében a NEA „civil szektort romboló” tevékenységéért civilek egy csoportjától megkapta az úgynevezett Civil Citrom díjat, mivel indulása óta harmadával esett vissza a támogatásokra fordítható keret, és ugyanennyivel csökkent a támogatott szervezetek száma is. A KSH év végén kiadott 2012-re szóló gyorsjelentése azt mutatja, hogy összességében is csökkent az állami hozzájárulás: az egész nonprofit szektor tízmilliárd forinttal kapott kevesebbet az előző évhez képest, de hogy a forráskivonás mennyire viselte meg a klasszikus civil szervezeteket, az nem derül ki az adatokból. Összességében azt lehet látni, hogy 2012-ben a civil szektor egésze a bevételei 31 százalékát kapta az államtól, további harminc százalékot magántámogatásokból, míg a maradékot az alaptevékenységéből és gazdasági bevételekből fedezte. Kérdés az is, hogy kinek jut az állami pénzekből. Azt az Átlátszó.hu írta meg az első pályázati kör lezárta után, hogy a NEA díjazottjainak listájából könnyű a döntéshozók preferenciájára következtetni: a legsikeresebb pályázók között például olyan szervezetek szerepelnek, mint a Simonka György fideszes képviselőhöz köthető Magyar Dinnye Szövetség és a kormánnyal deklaráltan együttműködő Teleki László Alapítvány. Az átlagosan harminc százalékot kitevő állami forrás elég aránytalanul oszlik el, a NOE-nál például a közhasznú jelentésből azt lehet kiolvasni, hogy bevételeik körülbelül kétharmada valamilyen adófizetői pénz (ugyanakkor, ha csak a pénzadományokat nézzük, akkor azoknak harminc százaléka tagdíj). Ezekből inkább a működési költségeiket állják, míg az állami pénzek konkrét projektekre mennek el. Ezzel szemben a TASZ-nál például elvből nem jöhet szóba semmilyen állami támogatás, de az Amnestynél is vannak megkötések. „Mi állami pénzt csak emberi jogi oktatásra fogadhatunk el, de azt is csak nagyon szigorú átvilágítás után” – mondja Jeney. A Magyar Helsinki Bizottság kevésbé szigorú. Az elmúlt években elfogadott például állami pénzeket az Európai Menekültügyi Alap tagállamok által szétosztott részén keresztül. „Itt olyan uniós forrásokat kaptunk, amelyeket magyar állami társfinanszírozás egészített ki, és azért pályáztunk, hogy a menedéket kérőknek jogi szolgáltatásokat nyújtsunk. Ebben az esetben tulajdonképpen állami funkciót látunk el. Az állam köteles a jogi eljárás egy bizonyos szakaszában gondoskodni arról, hogy a menedékért folyamodók megkapják a szükséges jogi segítséget” – mondja Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. 2013-ben viszont megállt a Menekültügyi Alaptól érkező támogatás. A menedékkérőknek szóló jogi segítségnyújtás az a területük, amelyet az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is támogat, bár egyre kevésbé, mert az ENSZ európai országokban ritkán finanszíroz ilyet. És az EU rengeteg pénze? „Az uniós források nagy része szociális, környezetvédelmi vagy egészségügyi területekre koncentrálódik. Az EU nagyon sokat fordít beruházásra, munkahelyteremtő programokra. Azok a civil szervezetek, melyek nem ezeken a területeken működnek, nehezen tudnak forrásokat találni” – mondja Gerencsér, hozzátéve, hogy a szervezet mérete is nehezítheti az uniós források kihasználását – „Ezek a kiírások általában a nagyobb szervezetek számára elérhetők, mert kell egy biztos pénzügyi fedezet, hogy lebonyolítsd a programokat, a kifizetések ugyanis sokszor fél évet is csúsznak.” Gond a források kiszámíthatatlansága is: előfordulhat, hogy egyes témákra egy-két évig rengeteg forrás van, majd egy idő múlva egyáltalán nincs. Ráadásul az EU forrásait csak projektekre lehet költeni, a szervezet működését nem lehet belőlük finanszírozni. „Nincs elég pénz, ezért a legforróbb témákra fordítják” – mondja Katarzyna Batko, a European Center for Not-For-Profit Law emberi jogi szervezetek finanszírozásával foglalkozó programjának koordinátora. Ezek jelenleg a homofóbia, az idegengyűlölet és a magánélet védelme. Véleménye szerint a watchdog szervezeteknek – amelyek azt monitorozzák, milyen problémák merülnek fel a demokratikus intézményekben – elég kevés esélyük van ilyesmire pályázni, hiszen tevékenységeik hosszútávúak: ajánlásokat fogalmaznak meg, majd stratégiát építenek. Ez évekig eltarthat, és sok váratlan nehézséggel járhat. „Utóbbira az EU támogatások érzéketlenek” – mondja Batko. A TASZ például 2013-ban először kapott EU-s pénzt, egy adatvédelmi projektre, a Helsinki Bizottság pedig leginkább a menekültügyi témáit tudja ebből a forrásból finanszírozni: „Tekintettel arra, hogy van közös uniós menekültügyi politika, ehhez kapcsolva van egy pénzalap is: az Európai Menekültügyi Alap” – mondja Kádár András Kristóf. Hozzáteszi, hogy a Helsinki Bizottság az elmúlt években sokszor sikeresen pályázott nemzetközi menekültügyi projektjeivel az Európai Bizottságnál is. Tisztára mint James Bond „Amióta lehullott a vasfüggyöny, nagyon kevés háborút vívnak fegyverekkel. A nyugat a legtöbb csatáját szoft- vagy proxi-eszközökkel vívja meg, ami részben titkosszolgálati eszközök felhasználásával, és részben NGO-kon (nem-kormányzati szerveken – a szerk.) keresztüli befolyásolással valósul meg” – magyarázza Gyöngyösi Márton, miért kellene szerinte keményebben ellenőrizni a civil szervezeteket. Elmondása szerint a környező országokban, és nálunk is megfigyelhető tömegtüntetések mind nagyhatalmi meccsek leképeződései, melyeket az érintett országok „láthatatlan, felszín alatti eszközökkel” vívnak. Ezért nyújtott be a Jobbik egy – később elutasított – határozati javaslatot az Országgyűlésnek, amely lehetővé tette volna, hogy minden olyan szervezetet, amely több mint egymillió forint külföldi támogatást kap egy évben, ügynökként legyen regisztrálva. Hogy ezalatt az EU-s pénzeket, vagy épp a határon túli magyaroktól érkező pénzeket is érteni kell-e, azt még nem fogalmazta meg magának. „Ez a határozattervezet olyan, mint egy karácsonyfa, ha már így karácsonyhoz közeledünk (Gyöngyösi Mártonnal december 13-án beszéltünk – a szerk.), amelyre meghívunk más pártokat és a parlamentet is. Egy olyan keret, amelyben még sok minden vita tárgyát képezheti a törvény elkészültéig” – mondja Gyöngyösi. Hozzáteszi: akár arról is lemondana, hogy ügynöknek nevezzék az érintett szervezeteket, bár ő maga annak tekinti őket. A kampányfinanszírozás júniusi újraszabályozása nyomán a pártok más államtól, jogi személyektől, külföldiektől és névtelen adományozótól nem fogadhatnak el támogatást, de Gyöngyösi szerint ez nem elég. „Ma már az, aki külföldről egy pártot támogat, nem egy pártszékházba juttatja el a pénzt – lásd Bajnaiéknál, ahol egy pártalapítványon keresztül támogatják a párt politikai célkitűzéseit. Meggyőződésem szerint az átláthatósághoz nem elég a pártfinanszírozási törvény, hanem az NGO-k és a civil szerveződések finanszírozását is vizsgálni kell” – mondja. A képviselőt az sem zavarja, hogy a legtöbb civil szervezetnek fent van a honlapján az éves beszámolója, amelyben szerepel, hogy mely támogatótól mennyi pénzt kapott az elmúlt évben. „Most nyilván az a dolga a törvényhozónak, hogy a kiskapukat megpróbálja bezárni. Hogyha ezentúl Charles Gati kofferban fogja átadni Bajnai Gordonnak a pénzt, az nyilván egy más kategória” – mondja erre Gyöngyösi. „Ha ilyen néven elkezdik listázni azokat a szervezeteket, amelyek ellensúlyai lennének a magyar kormánynak, a közhatalom gyakorlójának, az nagyon szomorú képet festene az állapotokról – mondja Kapronczay Stefánia, majd hozzáteszi: „Ennek nyilván nem örülnénk, de egy ilyen lista egyben azt is jelezné, hogy nagy szükség van itt a mi munkánkra.” Kocsis Mátét, a Fidesz frakcióvezető-helyettesét már meg is ihlette a Jobbik terve. Decemberben benyújtotta a Snowden-botrány kapcsán létrehozandó vizsgálóbizottság megalakításáról szóló határozati javaslatot. Bár a lehallgatási ügyekről szól, a javaslat K pontja szerint a bizottság azt is vizsgálná, hogy „milyen külföldi érdekcsoportok, szervezetek kiket és milyen céllal támogatnak Magyarországon saját érdekeik érvényesítésére”. Az indoklás erre vonatkozó passzusa így szól: „vannak-e, és ha igen, milyen befolyásszerzési-kísérletek а magyar közéletben, gazdasági életben külföldi érdekcsoportok részéről?” Nem vették meg kilóra „Ha valaki elfogulatlanul nézi a tényeket, azt látja, hogy működésünk kezdete óta gyakorlatilag minden évben kaptunk Soros-támogatást, és ez nem befolyásolta a mindenkori hatalommal szembeni kritikus hozzáállásunkat. Így például amikor 2006-ban az ENSZ kínzás elleni bizottsága novemberben tárgyalta a magyar országjelentést, mi „Soros-pénzen” mentünk ki Genfbe, és beszéltünk arról, hogy mi történt 2006 őszén az utcákon” – mondja Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. De még az EMMI illetékes államtitkársága sem lát problémát a külföldi támogatókban, persze hangsúlyozva, hogy a mostani kormány tevékenységének köszönhetően jött létre az a fajta átláthatóság, amely kizárja, hogy itt külföldi pénzek bármilyen problémát okozzanak: „Nagyon fontos része ez a civil szervezetek támogatásának. A jogszabályok adta keretek lehetőséget biztosítanak arra, hogy az esetleges visszaélések kiszűrhetők legyenek, a számviteli beszámolók nyilvánosak és tartalmazzák az erre vonatkozó adatot. Ezt a fokú transzparenciát is 2011-ben sikerült bevezetnünk, amely véleményem szerint nagyon hasznos.” Más forrásaink is megerősítették, hogy az új kormány alatt az átláthatóság terén sokkal szigorúbbak lettek a feltételek, bár a folyamat már korábban elindult. A beérkező támogatásokról szóló beszámoló például már korábban is kellett, csak akkor még nem várták el, hogy azt fel is tegyék a honlapukra. Jeney hangsúlyozza, hogy egy több évtizedes múlttal rendelkező civil szervezet még a törvények hiányában sem akarna titkolózni ilyen kérdésben. „Nekünk több annál a veszítenivalónk, hogy megengedhessük magunknak, hogy olyan valaki támogasson, aki kárt okoz. Hiszen nekünk csak a hitelességünk van, arra tudunk építeni.” Ráadásul a legtöbb szervezetnél szabályozzák azt is, hogy ki és mennyit adhat a szervezetnek. Az Amnesty például nem engedi, hogy bárki többet fizessen nekik az éves költségvetésük 25 sázalékánál, a TASZ-nál csak a politikai és állami támogatás tilalma van kőbe vésve, máskor esetről esetre mérlegeli, ki és milyen témára adhat nekik pénzt: „Gyógyszergyártótól például nem fogadunk el általános támogatást. Egy adott kiadványra igen, de a betegjogi program működésére így általánosan nem.” – mondja Kapronczay. De még a NOE-nél is vannak hasonló szabályok. Alapszabályuk például kimondja, hogy nem fogadhatnak el pártpénzeket, de olyan sem támogathatja őket, akinek tevékenysége nem egyezik az értékrendjükkel. „Például volt, hogy visszautasítottunk egy összeget, amit egy dohányipari cég ajánlott fel” – írja Kardosné. És akkor megint Soros Itt jön képbe Soros György, aki a watchdog szervezetek rendszeres támogatója. Emiatt gyakran támadják is. Thomas Carothers, a CEU közpolitika programjának professzora és a Carnegie Endowment for International Peace demokrácia és jogállam programjának igazgatója úgy véli, amiatt, mert Soros soha nem rejtette véka alá értékrendjét, ráadásul „hajlandó kockázatot vállalni és a pénzét arra költi, ami megfelel az értékrendjének. Nem egy névtelen alapítvány, nem is olyan óvatos, hogy csak gyermekekre költsön. Utóbbiba senki nem merne belekötni” – mondja. A Heti Válasz augusztus közepén arról írt, hogy Soros alapítványa félmilliárd forintot költött a magyar civil társadalom támogatására (a cikk címében a szóban forgó szervezeteket Orbán ellenfeleinek nevezi – a szerk.). Megkeresésünkre Nizák Péter azt mondta, „a nagyságrend ennél nagyobb is lehet”, de pontos számot nem tud mondani, mivel már nincs helyi alapítványuk, hanem tematikus programjaik és régiós alapítványaik vannak, amelyekre több országból is lehet pályázni, így az egy országba jutó összegek évről évre változnak. Egyes forrásaink szerint a Nyílt Társadalom Intézet akár 1-1,2 milliárd forinttal is támogathatja a magyar szervezeteket, de ez az összeg a megkérdezettek szerint nem több a más országoknak nyújtott támogatásánál. A százmilliárd forintot is meghaladó állami támogatások mellett pedig nem is tűnik kirívóan magasnak. Nizák Péter elmondta, hogy korábban, amikor még a Soros Alapítvány is működött, előfordult, hogy egymaga évi tízmillió dollárt juttatott szociális, egészségügyi, oktatási, roma és alternatív kulturális programokra. Ezek egy részére ma már nem jut pénz. A kétezres évek eleje óta az egész régió jóval kevesebbet kap, mint korábban. Az ide folyósított pénzek csak egyszer nőttek átmenetileg, amikor a válságra való tekintettel Soros György létrehozta a Szükségalapot, amely csak Magyarországon évi 2,5-3 millió dollárt osztott szét a pénzügyi problémákkal küzdő civil szervezetek között. Soros György tehát, kevesebb pénzzel ugyan, de maradt, a többi amerikai támogató szervezet viszont már elhagyta az országot. „Az Egyesült Államokat már jóval kevésbé érdekli, mi történik Kelet- és Közép-Európában, mint a kilencvenes években. A fontosabb változások ugyanis megtörténtek már” – mondja Carothers. Osiatynski is hasonlóan gondolkozik: az olyan nemzetközi támogatók, mint Soros György azt nézik, hol tudnak a pénzükkel nagyobb hatást elérni. És pillanatnyilag ezek a helyek Afrikában és Ázsiában vannak. A Magyarországon szintén aktív, konzervatív irányultságú német Konrad Adenauer Alapítvány képviselet-vezetője, Frank Spengler megkeresésünkre azt válaszolta, hogy az alapítvány olyan szervezetekkel működik együtt, amelyek céljai és értékrendje egyezik az övével, de elvi okokból nem adhat információt a támogatás mértékéről. Az új csodafegyver: a norvégok Idén Soros György mellett egy másik jelentős forrás is megjelent a magyar civil szférában, ez az EGT Norvég Civil Támogatási Alap (NCT), mely lehetővé teszi, hogy az európai gazdasági térség tagjai (Norvégia mellett Liechtenstein és Izland) támogatást nyújtsanak az újonnan csatlakozott EU tagállamoknak. (Rajtuk kívül Svájc is jelentős forrásokkal van jelen.) Az alap 2016 végéig működik majd, és addig valamivel több, mint 12 és fél millió eurót fog szétosztani három pályázati körben. Ezen pénzek kiosztását a legtöbb területen a nemzeti fejlesztési ügynökség kapcsolattartóként, de a civil társadalom fejlesztésére mindenhol önálló civil alapokat hoztak létre. Erre Magyarországon pályázatot írtak ki, amit aztán az Ökotárs Alapítvány által vezetett konzorcium nyert. Abban, hogy civil témákra is adtak pénzt, közrejátszott, hogy azt látták: az EU-s strukturális alap pályázatai nem képesek a hazai civil szektor problémáit megoldani, még akkor sem, ha a szektor egy részének nagyon fontos bevételi forrásai voltak az elmúlt évtizedben. A strukturális alapok formájában Magyarországra érkező EU-s pénzek az ország gazdasági felzárkóztatását szolgálják. Esetükben sok szempontból a tagállamon múlik, hogy mennyire vonja be a civil szervezeteket. „Nincs is civil társadalom-fejlesztő célja a strukturális alapoknak, merthogy azok gazdaság és társadalomfejlesztő célokat szolgálnak, és ebben csupán eszköz lehet a civil szektor közreműködése” – mondja Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója, majd hozzáteszi: „A jogvédő, érdekérvényesítő szervezetek számára ez továbbra sem pálya.” Ezért van az, hogy az NCT támogatásából sok olyan szervezet is részesül, amelyek eddigi fő forrása a Nyílt Társadalom Intézet volt. „Ők is hasonló demokráciafejlesztő célokat tűztek ki maguk elé, mint a norvégok.” – mondja Móra Veronika. Az más kérdés, hogy ezekkel a célokkal a szervezetek a Heti Válasz besorolásában a „baloldali” rubrikába kerülnek. forrás, képek, grafikonok: vs.hu