Több példát is említenek. Pakisztánban a CIA tálibok elleni drónháborúja csak növeli a különféle iszlám vallási csoportok és a muzulmánok, illetve más vallásúak közötti feszültséget. Ennek tudható be – vélik – a síita kisebbség és a hazara népcsoport elleni belső terrorhadjárat. Az MRGI szerint nem hozott alapvető javulást a Mali északi részét megszálló iszlamisták elleni nemzetközi katonai művelet sem. A vallási szélsőségesek osztagait kiszorították ugyan a korábban megszállt térségből, de most az arab és tuareg lakosság lett támadások célpontja. Harmadik példának Jement említik: ott az iszlám ágazatai közötti feszültséghez törzsi háborúk, valamint az északi és déli területek lakói közötti ellenségeskedés társul. Az USA Jemenben is drónháborút folytat az al-Kaida feltételezett vezetői ellen.
Mark Lattimer, az MRGI igazgatója azt állítja, a beavatkozásnak ez a módja nem jó. Amikor valahol egy egész népcsoport vagy felekezet van kitéve durva támadásoknak, megindul az etnikai tisztogatás, esetleg pogromokat hajtanak végre, akkor a nemzetközi média azonnal katonai beavatkozást sürget. Lattimer szerint olyan erős a médianyomás, hogy szinte kikényszeríti az intervenciót akkor is, amikor a nemzetközi közösség próbálkozik más eszközök alkalmazásával. Ilyen lehet a diplomáciai nyomás, a szankciók bevetése, esetleg nemzetközi nyomozás elindítása. Az említett három ország esete – és idesorolják még Líbiát is – azt példázza az MRGI munkatársai szerint, hogy az amúgy is feszültségekkel terhes országokban a katonai intervenció csak növeli a bajt. A külföldi katonai beavatkozás megállíthatja ugyan a tömeggyilkosságokat, átmenetileg enyhíthet a helyzeten, de növelheti is a feszültséget, sőt új konfliktusokat gerjeszthet.
A szervezet jelentésének van egy karakterisztikus eleme: elsősorban muzulmán országokban dúlnak, sőt erősödnek azok a konfliktusok, amelyek egész népeket, vallási csoportokat veszélyeztetnek. Pakisztánban civil kormányzás van ugyan, s többé-kevésbé rendezett hatalomváltás zajlott le az idén, ám ez nem állította meg a külföldről támogatott iszlamista terrort. Az MRGI a síiták mellett felhozza a pakisztáni gyökerű Ahmadija szektát, de megemlíti, hogy a hinduk és a keresztények is üldöztetésnek vannak kitéve Pakisztánban.
A jelentés kitér az immár évtizedes afganisztáni háborúra és több afrikai konfliktusra is. Akár az afgán polgárháborút, akár a vallásinak látszó nigériai konfliktust nézzük, mindegyikben az etnikai és a vallási kisebbségek a fő szenvedő alanyok. A jelentés részletesen elemzi az eseteket, s arra a következtetésre jut, hogy a katonai beavatkozás nem alkalmas eszköz a tartós rendezésre és a kisebbségek jogainak védelmére. A hasonló konfliktusokkal terhelt államokat leginkább a külső fejlesztési segélyek, támogatások megvonásával (vagy azzal fenyegetve) lehet rábírni arra, hogy változtassanak az állapotokon – mutat rá az MRGI. Emlékeztetnek arra: a 2007-es kenyai választás után etnikai háború tört ki a kikuju és a luo nép között, ami rengeteg áldozatot követelt. Az ENSZ beavatkozott, a kormányt a támogatás megvonása, az idegenforgalom leállása fenyegette. A helyzet normalizálódott. A jelentés azonban kénytelen megjegyezni, hogy az idei választásokon két olyan személy nyerte az elnöki és az alelnöki posztot, akiket a Nemzetközi Büntetőbíróság felelősnek talált a hat évvel ezelőtti vérontás kirobbanásában.
Az MRGI médiakampányokat is indít, hogy megértesse a közvéleménnyel: a tolerancia jó dolog. A szervezet megpróbál hálózatokat létrehozni, hogy a kisebbségek kapcsolatba léphessenek egymással; hogy ne érezzék annyira kiszolgáltatottnak magukat. Egy másik próbálkozásuk pedig az, hogy vitafórumokat hoznak létre Pakisztánban a toleranciáról, s ebbe vallási szervezeteket is bevonnak. – Az a célunk, hogy a szélsőséges álláspontokat az iszlám gondolkodás keretein belül szembesítsék a tolerancia kultúrájával. Megpróbáljuk bevonni ebbe a munkába a vallási vezetőket is. Ez nem könnyű, de bízunk benne, hogy képesek lesznek nyíltan szólni a vallásszabadságról Pakisztánban is – mondja lapunknak Shobha Das, a szervezet programigazgatója.
Miklós Gábor
forrás: nol.hu
