A magyar és külföldi sajtó jelenlétével, a Parlament előtt tartott tiltakozáson 500-1000 ember vett részt. A résztvevők közt a társadalom számos csoportja jelen volt, ami bebizonyította, hogy sokan felismerték: a hajléktalanság kriminalizálása nem csak a hajléktalan emberek ügye, hanem mindenkit érintő közügy. Az eseményt Erdős Virág egy verse nyitotta meg a szerző saját előadásában, amit a józsefvárosi hajléktalanellenes népszavazás apropóján írt. Ezt látványos performansz követte, ami bemutatta: mi vár a hajléktalan emberekre, ha elfogadják a törvénymódosítást. Miután a több száz résztvevő egyszerre lefeküdt a Kossuth tér kövére, a hatóság képviselőit játszó aktivisták felkeltették őket és megpróbálták őket börtönbe kísérni.
A performansz után Papp Csaba, az AVM hajléktalan aktivistája a következő kérdést tette fel beszédében: „Mára kitiltottak minket a belvárosból, a fővárosi aluljárókból, az erdőkből és a Józsefvárosból is. Az országból is ki akarnak minket tiltani? Hova meneküljünk tovább?” Arra is felhívta a figyelmet, hogy Kocsis Máté személyében egy olyan ember fogja meghatározni a kormánypárt hajléktalanügyi politikáját, akinek egyetlen dolog jut eszébe akkor, amikor a hajléktalan emberekre gondol: börtönbe velük! „Pedig egy dologban biztosan lehetünk: a hajléktalanság nem rendészeti probléma, hanem a szélsőséges szegénység egyik formája és megoldásához érdemi kormányzati politikára van szükség”.
A józsefvárosi „álhajléktalan” akciójáról elhíresült Kopiás Attila Steve az állampolgári aktivizmus szükségességére hívta fel a figyelmet, és arra, hogy „a mostani rezsim azt akarja elhitetni velünk, hogy jobb lesz nekünk, ha rúgunk egyet mindazokba, akik nálunk is védtelenebbek. Azt akarják, higgyük el: azért nincs hol lakniuk az embereknek, mert nincs elég lakás. Hogy a szenvedés és a szegénység szükségszerű és természetes. … Mindez hazugság.”
Szigeti Adrienn, az AVM hajléktalanságot megtapasztalt tagja, a csoport szakpolitikai javaslatait fejtette ki a hajléktalanság megoldásával kapcsolatban. „A kormány feladata, hogy ne a szegények, hanem a szegénység ellen küzdjön: a foglalkoztatás bővítésével, tisztességes bérekkel és nyugdíjjal, a lakhatáshoz való jog alkotmányba foglalásával, a lakásfenntartási támogatás radikális emelésével, egy kiterjedt szociális bérlakás-hálózat kialakításával, és a hajléktalanellátó intézmények fejlesztésével.”
Kónya Péter, a Szolidaritás Mozgalom alapító tagja elmondta, mennyit jelentett számára, amikor az október 1-i szakszervezeti demonstráción a Clark Ádám téren néhány hajléktalan ember pogácsát és egy zsák ötforintost adott át nekik, mert úgy vélték, ennyivel tudnak hozzájárulni a mozgalom sikeréhez. Kónya kiemelte azt is, hogy egy közösség akkor működik jól, ha tagjai segítik az elesett embereket és nem feledkeznek meg egymásról.
Fotók a tüntetésről itt.
