Az idén induló Kutatók és Fejlesztők találkozója programsorozat első konferenciája szeptember 9-én került megrendezésre a Társadalomtudományi Kutatóközpontban. A program szervezésében a NIOK Alapítvány és a Társadalomtudományi Kutatóközpont működik együtt. A NIOK egyik kiemelt feladatának tekinti, hogy a kutatókat és a hazai civil szervezeteket összekapcsolja, elősegítve a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását.
Az eseményen szakértők és kutatók adtak elő: Gerő Márton, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológia Intézetének tudományos munkatársa, Feischmidt Margit, a Kisebbségkutató Intézet professzora , Szabó Andrea, a TK Politikatudományi Intézetének igazgatója, valamint Balázs Anna, a MOME PhD hallgatója és a TASZ munkatársa, illetve Hain Ferenc, az ELTE PPK oktatója. A vitaindító beszélgetést Gerencsér Balázs, a NIOK igazgatója moderálta.
A következőkben a NIOK Alapítvány gyakornokainak (Tóth Janka és Kinál Dániel) összefoglalóját olvashatjátok az előadásokról. Az előadások már publikált, vagy folyamatban lévő kutatásokon alapultak, ezek a hiperlinkekre kattintva érhetőek el.
Gerő Márton és kollégái folyamatban lévő kutatása a hazai civil szervezetek megküzdési stratégiáit vizsgálja a politikai tér szűkülése és a finanszírozási nehézségek kapcsán. Két fő stratégiai irányvonal rajzolódik ki: a professzionalizálódás és a mozgalmasodás. Míg a professzionalizálódás a szervezeti kapacitások fejlesztését jelenti olyan területeken, mint az adománygyűjtés és az érdekérvényesítés, addig a mozgalmasodás inkább a közösségi cselekvések és az aktivizmus irányába tereli a szervezeteket. A professzionalizáció során felmerül a kérdés, hogy a szervezetek képesek-e megtartani kapcsolatukat az eredeti célcsoportjukkal. A szervezetek sokszor rövid távú finanszírozásra kényszerülnek, ami alapvető ellentmondásban áll a hosszú távú stratégiák szükségességével. Mindez feszültséget okoz a szervezetek működésében és fenntarthatóságában.
Feischmidt Margit kollégáival együtt a társadalmi szolidaritás és a civil szektor viszonyát elemzi. Korábbi kutatásaikban a válságok idején (2015-ös és 2022-es menekültválság, Covid-járvány) elemezték a civil szolidaritást, és megállapították, hogy Magyarországon krízishelyzetekben felmerülő problémák jelentős részét civil szervezetek és állampolgári közösségek oldják meg. Kérdés azonban, hogy ezeknek a kezdeményezéseknek milyen hosszútávú hatásuk van. A transzformatív szolidaritás koncepciójával dolgozó aktuális kutatás a közvetlen segítségnyújtásra épülő hosszútávú programok intézményesülését és társadalomátalakító hatását vizsgálja.
Szabó Andrea a fiatalok politikai magatartását vizsgálva cáfolta a közbeszédben elterjedt apolitikusság sztereotípiáját az elmúlt évek kérdőíves felmérései alapján. A 15-29 éves korosztály politikai érdeklődése 2023-ban növekedett elsősorban a gimnazisták és az egyetemisták körében, és a fiatalok EP-választásokon való részvétele közel azonos az uniós átlaggal. A közéleti kérdések továbbra is az iskola intézményén kívülre szorulnak, ennek oka a kettős szocializáció: máshogy jelennek meg közéleti kérdések az iskolában és máshogy a családban. Az aktivizmus és az önkéntesség iránti elköteleződés gyakran személyes kapcsolatok révén alakul ki, nem pedig online platformokon.
Balázs Anna és Hain Ferenc egy szabolcsi kisváros, Tiszavasvári példáján keresztül mutatták be a civil beavatkozások kockázatait. A helyi jogvédő küzdelmek ugyan pozitív média visszhangot kaptak, de a valóságban a közösség széttöredezéséhez és az oktatási lehetőségek megszűnéséhez vezettek. A kutatás rávilágított arra, hogy a sikeres társadalmi beavatkozáshoz elengedhetetlen a helyismeret, a hosszú távú jelenlét, az önreflexió és a szakmai párbeszéd. A beavatkozás folyamata gyakran hosszú időt igényel, és mély szakmai kérdéseket vet fel a helyi közösségekkel való együttműködés során.
Az előadásokat követően szakmai vita alakult ki a kutatók és fejlesztők között, amelyet főként a társadalmi beavatkozás és a donorpolitika kérdései tematizáltak. Végül felmerült az a tapasztalat is, hogy a megfelelő tudománykommunikáció szerepe elengedhetetlen, hiszen szükség van egy hídra a kutatási eredmények és a gyakorlati alkalmazás között. Továbbra is kérdés viszont az, hogy ki teszi meg az első lépést, és hogy van-e a kutatásoknak generatív hatása a gyakorlatban.
A konferencián résztvevők újra megerősítették, hogy a kutatók és fejlesztők együttműködése fontos, társadalmilag eredményes folyamat, viszont akadályoktól nem mentes. Az esemény sikerességéből fakadóan a NIOK Alapítvány a jövőben folytatni fogja a szakemberek összekapcsolását, hasonló konferenciák megszervezésén keresztül.
