• A tag meghal vagy megszűnik. A tagsági jog nem örökölhető.
• A tag önkéntesen megszűnteti a jogviszonyát, az egyesületből kilép
• A tagot kizárják
• Kivételes esetben összeférhetetlenség következik be (például honvédség és rendvédelmi szervezetek tagjai esetén szolgálati szabályzattal ütközhet az egyesületi tagság)
• Az egyesület felmondja a tagsági jogviszonyt

A tagi jogviszony megszűnésének esetei közül a kizárás érdemel több figyelmet. Az alapszabály rendelkezései itt is irányadók. Az alapszabálynak részletesen szabályozni kell, melyek azok a magatartások, feltételek, amelyek a tag kizárását eredményezik.

Az alapszabálynak tartalmazni kell a tag kizárását eredményező eljárást a jogorvoslati lehetőséggel együtt. A kizárási eljárásban a kizárandó tagot megilleti a védekezés joga, tehát lehetőséget kell adni neki, hogy az ellene felhozottak ellen saját álláspontját, érveit elmondhassa, előadhassa akár szóban, akár írásban. A kizárásról döntő szerv határozata ellen – amennyiben a szervezet belső felépítése lehetővé teszi – a szervezeten belül kell jogorvoslatot biztosítani. Amennyiben a tag a belső jogorvoslati lehetőséget kimerítette, a számára kedvezőtlen és törvénysértő döntés ellen bírósághoz fordulhat. A bírósági eljárást a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül indíthatja meg. A tag kizárásáról szóló döntési jogot általában a szervezet nagyságától függően a legfőbb szervhez szokták delegálni.

A tagsági jogviszony magától nem szűnik meg. Önmagában a tagdíj akár több éven át tartó nem fizetése sem szűnteti meg. A tagdíj nem fizetése lehet kizárási ok, ha mint kizárási ok részletesen szabályozott. Például egy év nem fizetés után kétszeri írásbeli felszólítást követő 30. nap a tag egyidejű értesítésével stb.

Ha az alapszabály a tagságot feltételekhez köti, és a tag nem felel meg ezeknek a feltételeknek, az egyesület a tagsági jogviszonyt harmincnapos határidővel írásban felmondhatja.
A felmondásról az egyesület közgyűlése dönt.