Az egyesületek felépítését, belső szervezeti rendjét a Ptk. részletesen szabályozza, de ezektől a szabályoktól általában az alapszabályban el lehet térni, mert ahány szervezet, annyi belső szervezet lehetséges.
A belső szervezetnek igazodni kell a célokhoz, a taglétszámhoz és a hatékony működéshez. Tehát egy 15 fős egyesület esetén nem célszerű 9 fős elnökséget szervezni, és ugyanígy nem célszerű egy több ezer fős országos egyesületnél minden döntést a közgyűlés hatáskörébe utalni. Természetesen a példaként említett esetek nem tiltott lehetőségek, “csak” a működtetés lesz vele nagyon nehéz.
Az általános és kötelező szervezeti modell a következő:
- az egyesület döntéshozó szerve: a közgyűlés vagy küldöttgyűlés
- a képviselő: aki a szervezetet megjeleníti, a szervezet nevében aláírásra jogosult
- az ügyintéző szervezet: a napi ügyeket ellátó személy vagy testület (pl. elnökség)
Egyéb szervezeti egységek:
Természetesen itt is igaz, hogy mindent az alapszabályban kell rögzíteni.
A leggyakoribb kérdés az, hogy a szervezetnek a tagszervezetei milyen státuszban vannak. A tagszervezetek, például országos egyesület megyei szervezetei – ha az alapszabály úgy rendelkezik – önálló jogi személyiséggel rendelkezhetnek.
Akkor lehet így rendelkezni, ha az a tagszervezet is megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelyek az egyesületre vonatkoznak. Tehát van külön legfőbb szerve, képviselője, ügyintéző szerve, saját vagyona, adószáma, bankszámlája. Ha ezeknek a feltételeknek nem felel meg a tagszervezet, akkor az nem más, mint a szervezet egy különálló, de nem önálló egysége. Nincs külön szervezete, bankszámlája stb., de az alapszabály szerinti ügyekben önállóan jár el, és tevékenysége nem lehet ellentétes sem a jogszabályokkal, de legfőképpen nem lehet ellentétes a szervezet alapszabályával.
