Azon szervezetek közül pedig, akik eddig is gyűjtöttek adományt, többen jelentősen növelni tudták a támogatási bevételeiket. Most, ahogy az élet lassan visszaáll a régi kerékvágásba, felmerül a kérdés, hogy ezek a sikerek vajon egyszeri alkalmak voltak-e vagy hosszú távú, rendszeres adományozói tábor kiépítésére van lehetőség.

A veszélyhelyzet átalakulásával ugyanis koránt sincs vége a bajban lévő csoportokat segítő szervezetek munkájának, sőt, sokaknál csak most kezdődik igazán.  A visszaállás az offline működésre és annak folyamatos kommunikációja a szervezet közössége felé, a kiesett programok, tevékenységek esetleges bepótlása valamilyen formában és általában a szervezeti működés stabilitásának (újbóli) megteremtése további terheket is ró a szervezetekre.

A legtöbb szervezetnek ezért továbbra is szüksége van a támogatásokra, így nagyon fontos, hogy megpróbálják megtartani azokat az adományozókat, akik a vírus alatt segítették őket, és legalább egy részüket rendszeres adományozásra ösztönözzék.  

A kommunikáció minden szempontból kulcsfontosságú ebben az időszakban azért is, mert az adományozók nem feltétlenül érzékelik, hogy mennyire van rájuk és az adományukra szükség a továbbiakban is. Külön érdemes foglalkozni azoknak a megszólításával, akik korábban nem nagyon adományoztak, a vészhelyzetre reagálva viszont igen. Ha őket jól szólítjuk meg a krízishelyzet elmúlásával is, akkor egy részük akár rendszeres adományozóvá válhat. A hatékony kommunikáció eszközei lehetnek erre a célra a támogatások megköszönése, a különböző beszámolók közlése arról, hogyan lett túl a szervezet a krízisen, illetve hogyan segítették ezt a folyamatot a beérkezett adományok, ehhez kapcsolódóan pedig lehet hivatkozni arra, hogy a szervezet nem csak a krízis alatt számít az adományozókra, hanem az általános működésüknek is alappillérei ők.

A mostani visszatérés jó alkalom lehet hosszabb távú programok által az adományozók bevonására, ezért ajánljuk útmutatónkat a rendszeres adományozói tábor kiépítésére.