Az 1959. évi IV. törvény még akként rendelkezett, hogy az alapítvány közérdekű célra jöhet létre. A közérdekűség fogalmát a bírói gyakorlat értelmezte. E szerint közérdekű a cél elsősorban akkor, ha az a társadalom vagy egy szélesebb közösség érdekét szolgálja. Persze itt is felvetődik a kérdés, hogy hány embert értünk szélesebb közösség alatt. Ezt sem lehet számszerűsíteni, mert akár egy ember érdekében létrehozott alapítvány is már az egyén körül élők szűkebb-tágabb környezetét érinti.

Alapvető változást hozott a 2013. évi V. törvény(Ptk), amely szerint az alapítvány létrehozásához már nem szükséges az, hogy annak a célja közérdekű legyen. Az új törvény a kérdést más oldalról közelíti meg, meghatározza, hogy egyes személyek milyen esetben lehetnek az alapítvány kedvezményezettjei, ez pedig nyilvánvalóan a célok meghatározása során is korlátként jelentkezik. Ebben a körben a következő szabályokat kell kiemelni. Az alapító és a csatlakozó csak abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása. Az alapító és a csatlakozó hozzátartozója pedig csak abban az esetben lehet az alapítvány kedvezményezettje, ha az alapítvány célja a hozzátartozó tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak gondozása, a hozzátartozó ápolása, gondozása, tartása, egészségügyi ellátási költségeinek viselése, iskolai tanulmányainak ösztöndíjjal vagy egyéb módon történő támogatása.