2023 novemberében a NIOK Alapítvány a Magyar Target-Pulzus Médiakutató Kft.-vel közösen közvéleménykutatást végzett az adományozásról.
A kutatás 1020 fős mintája a 18 év feletti magyar alapsokaságot reprezentálja nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint.
A Pulzus© Kutatási Rendszer okostelefonokra telepített alkalmazás segítségével teszi lehetővé a kutatások végrehajtását.
Arra a kérdésre, hogy adott-e adományt az elmúlt évben a megkérdezett 60%-a megjelölt valamilyen formát, közel azonos arányban civil szervezetnek (36%), illetve rászorulónak (34%) juttatott segítséget. Ha feltételezzük, hogy a civil szervezetnek történő adományozás valamilyen, az egyénben végbemenő szolidaritási folyamat eredményeként születik meg, akkor ez egyértelműen jó hír, hiszen a tudatosság erősödését jelezheti. A rászorulókat segítő adományozás inkább impulzus jellegű, ami a jószándék töretlenségét mutatja. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek, több, mint harmada (35%) semmiféle adományt nem adott. 5% nem nyilatkozik a kérdésről.
Hasonló arányokat mutat a Vöröskereszt kutatása, melyet 2023 decemberében publikáltak. A reprezentatív felmérés szerint a válaszadók 58%-a adományoz, ennek 66 %-a pénzben, 34%-a természetben történik.
A Visa 2023 augusztusi, valamint a Málta Szeretetszolgálat kutatása némileg magasabb számot mutat, e kutatások szerint a lakosság 75%, illetve 69 % adakozik.
Több kutatás is, egyezően 19% körül mutatja a rendszeresen adakozók számát.
A nők szívesebben adományoznak, és hangsúlyosabb a jelenlétük a rászorulóknál történő jótékonykodásban. Egyes mérések szerint a nők jóval gyakrabban is adakoznak, mint a férfiak, és az adakozási hajlandóság mindkét nemnél az életkorral növekszik. Egy biztos adakozni jó: túl azon, hogy másoknak segítünk, önmagunkat is építjük vele!
Kiemelendő, hogy a civil szervezetek adományozói között kétszer annyian vannak a felsőfokú végzettségűek, mint az alapfokú végzettséggel rendelkezőek. Feltételezhető, hogy a civil szervezetek támogatása összefügg egy szélesebb társadalmi érdeklődéssel és egy tudatosan alakított szolidaritással. A rászoruló emberek támogatásában (közterületen vagy szomszédságban) koránt sincs ekkora különbség az iskolai végzettség tekintetében. Szintén nem mutat különbséget az egyáltalán nem adakozóknál sem. Ebben a csoportban lakóhely szerint sincs nagy különbség. (Ábra 1. )
A civilszervezetnek adományozók 47%- a budapesti, míg a vármegyeszékhelyen inkább a környezetében élő rászorulókon való segítés (40%) a domináns. A kutatásokból látszik, hogy budapesten és a vidéken eltérő a támogatás legnépszerűbb módja: vidéken az emberi kapcsolatok erősebbek, még ismerik a szomszédokat, könnyebben kiderül kinek van szüksége segítő támogatásra, míg a fővárosban ezt az igényt inkább már a civil szervezetek közvetítik. (Ábra 2.)
Mely területek számíthatnak leginkább adományra? Első helyen az egészségügy áll. Ezt az oktatás, az állatvédelem és szociális ügyek követik sorrendben. Legkevésbé a vallási, a sporttevékenységet valamint a jogvédelmet tartották érdemesnek a jótékonykodásra. Ez nemtől, iskolai végzettségtől, kortól és lakóhelytől függetlenül van így.
A megkérdezettek 70%-a úgy nyilatkozik, hogy szokott adományozni. 29% évente 2-3 alkalommal. A rendszeresen adakozók a válaszadók 11%-át teszik ki. Ebből következtethetünk arra, hogy jelen van már ezen a területen egyfajta tudatosság. Itt is visszaigazolták, hogy a nők többször, rendszeresen jótékonykodnak. (Ábra 3.)
Egyértelműen kirajzolódik, hogy a felsőfokú végzettségűek egy évben többször nyúlnak a zsebükbe, hogy segítsenek.
A legjellemzőbb összeg 1-3000 Ft között mozog. Vélhetően ez az összeg az, amely adott pillanatban nagyobb anyagi hátrány okozása nélkül feláldozható egy nemesebb célra. Csekély hányad (2%) adakozott 20 000 Ft felett.
Az adó 1%-ának felajánlásakor a válaszadók kevesebb, mint fele, 43% rendszeresen él ezzel a lehetőséggel. 11% nyilatkozott úgy, hogy idén elfelejtette, így itt maradt némi remény, hogy egyébként szokott élni ezzel az egyszerű adományozási lehetőséggel.A megkérdezettek közül minden ötödik ember (23%) soha nem rendelkezett még ez ügyben az adóbevalláskor.
Az adó 1% fel nem ajánlásának nehéz az okát meghatározni. 12-12% százalék gondolja úgy, hogy ez a kis összeg nem segít senkin és semmin, illetve úgy nyilatkozik, hogy nem ér rá ezzel foglalkozni. A TÁRKI ez ügyben történő kutatása is 12%-ban mutatja azokat, akiknek nincs idejük ezzel foglalkozni.
Ebben a közös attitűd a hárítás. Aki utolsó pillanatra hagyja az adóbevallást – hajlamos gyorsan egy enterrel elintézni a hatóság felé a kötelezettségét. Majd minden második ember (48%) nem találta a felsoroltak között a megfelel indokot arra miért nem él ezzel a lehetőséggel.
Érdekes képet mutat, hogy az adakozók mennyire változatos körben választják ki a célszervezeteket. 40 % mindig ugyanannak adja a felajánlott adót, míg 43% ha nem is ugyanannak a szervezetnek, de ugyanazon tevékenységi körben tesz felajánlást.
A legnagyobb motiváció a személyes érintettség a TÁRKI tanulmánya szerint 57 % ez alapján dönt a felajánlásról. Ez az indíttatás az átlagosnál erősebb a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők körében (70%), ebben a társadalmi csoportban egyébként a média az átlagosnál erősebben hat (körükben az átlagos 11 %helyett 20 % azok aránya, akik a média alapján (is) döntöttek az ügyben).
A NIOK által a NAV adataiból készített (2023) elemzésből az derül ki, hogy összesen több mint 1,8 millió leadott érvényes nyilatkozat érkezett a civil szervezetek számára. A megelőző évhez képest kb. 26%-kal többen ajánlották fel adójuk 1%-át.
Adományozás-e az adófelajánlás? Az 1+1% os felajánlás, nem adományozás hiszen a kötelezően fizetendő, és meg is fizetett szja feletti rendelkezést, vagyis állami pénz elköltésére való beleszólást jelenti. De sokan, 72 %, mégis adományozásként tekint rá . Érdekes hogy ennek megítélés nem az iskolai végzettség függvénye, az életkor alapján mutat különbözőséget. A 60 évnél idősebbek majd kétszer annyian (27%) erősítették meg, hogy ez nem adományozás, míg a 40-59 év közöttiek csak 14%-ban vélekedtek így.
A válaszadók mintegy háromnegyede (74%) a rendelkezés adó forintjait is jótékonykodásnak tekinti, 19% azok száma, akik úgy nyilatkoztak, hogy ez nem adományozás. A fennmaradók nem tudtak, vagy nem kívántak válaszolni.
Leginkább az idősebbek (60 éven felüliek) vannak tudatában annak, hogy ez az állami pénz elosztása, majd kétszer annyian nyilatkoztak erről 27%, mint a másik korosztályok, 40-59 év közöttiek 14%-os, 18-39 év közöttiek 16%-os arányt képviselnek. (Ábra 4.)
A megkérdezett több, mint fele 54 % vallja, hogy az adakozással jobb embernek érzi magát, úgy érzi jobbá teszi a világot. Inkább egyfajta filantróp magatartással tud azonosulni, segíteni szeretne. 15% konkrétan megfogalmazza: nem bízik a civil szervezetekben. 12 % nem talált a felsoroltakból megfelelő választ, 10% saját problémája miatt nem ér rá ezzel foglalkozni, 9% nem tudott, vagy nem akart válaszolni.
A fiatalok (18-39 év) bizonytalanok a kérdés megítélésében, ugyanakkor az elfogadás náluk nagyobb a civil szervezetek felé.
