A sikeres és hatásos társadalmi kampányvideók titkait járja körül Bihari László, az organiKvideo tagja. Az organiK társadalmi ügyekre szakosodott videós ügynökség, amely elsősorban a civil szervezetek számára gyárt videókat.

Közepes tanuló voltam a gimiben. Képtelen voltam odafigyelni arra, ami nem érdekelt. Végig bambultam az iskolaéveket, aztán otthon a tanulásra szánt idő nagy részét is és végül este, kínkeservesen megtanultam a könyvből azt, amire nem figyeltem oda az iskolában. Azért nem figyeltem, mert az órák személytelen adatközlések voltak, a tanárok “letanították” az anyagot, aztán eltűntek a szemünk elől.

Hogy jön ez a civil szervezetek videós tartalmaihoz? Úgy, hogy sok közéleti és civil videó stílusa, jellege sokszor hasonlít egy unalmas gimnáziumi tanórára. Emberek magyaráznak hivatalos hangon, nincs benne átélés, szenvedély, humor, személyesség, élet, egyszóval nem jó nézni. Csakhogy amíg az iskolában kötelező volt odafigyelni, a közösségi médiában már nem, sőt, versenyeznek a figyelmünkért, amit biztosan nem egy unalmas videó ragad majd meg. De valamiért a civil szervezetek világában tartja magát a szokás, hogy a fontos dolgokról olyan személytelen videók készülnek, mint egy sajtótájékoztató. Az igaz, hogy ezzel el lehet jutni számos nézőhöz, de rendszerint nem annyi emberhez, ahánnyal kritikus tömeget alkothatunk egy-egy ügyben. Pedig a világ most olyan állapotban van, hogy a változást akarók kritikus tömegére nagyobb a szükség, mint valaha.

De van, aki más utat jár. A palesztin Mohammed és Omar az Instagramon elindította az Omarherzshow-t, amiben a gázai mindennapokat mutatják be rövid videókban. Pár perces anyagok ezek, amelyekben keverednek a hétköznapi élet témái, mint a bevásárlás háború idején, vagy a folytonos költözés, és szó esik a közvetlen életveszélyről, vagy az elveszett béke iránti vágyról, és közben átjön, hogy milyen az ő humoruk, pillanatnyi hangulatuk, hogyan kezelik személyesen azt, amiben élnek, szóval hogy kik is ők. Beszélnek éhezésről, gyerekek sorsáról, és arról is, hogy meccsnézés közben elfogy a net, és bemutatják az egyik kedvenc palesztin ételük receptjét – egy mobil gázrezsón.

A videókat telefonnal veszik fel, érezhetően minimalista körülmények között szerkesztik, mégis 1,6 millió követőjük van már. Néhány hónap alatt jutottak idáig, pedig nincs fizetett kampány a posztjaikon. Ez akkora követői tábor, amekkorát az ENSZ Élelmezési Programja nem tudott elérni az Instagramon. Pedig rengeteget foglalkoznak Gázával, komolyabb erőforrásból dolgozik a kommunikációs stáb és rendszeresen hirdetnek is. De így is kevesebb, mint egymillió követőjük van az Instán. Nem kérdés, hogy életbevágóan fontos a missziójuk, de a két palesztin srác ugyanazt a témát több emberhez juttatja el, töredék erőforrásokból.

Mondhatnátok, hogy a nézővel van a baj, ha nem nézi azt, ami fontos. De az igazi kérdés nem az, hogy kinek a hibája ez, hanem hogy mit kezdesz a helyzettel.
Az algoritmusok pontosan érzékelik azt, hogy a tartalomnak milyen hatása van a nézőre, és azokat több emberhez viszik el, amelyeket tovább nézik, többen lájkolják. Persze, ha egy szervezetnek van rá pénze, hogy naponta több milliót öntsön hirdetésekbe, akkor a hatás megnőhet. De a civilek nem ezen a pályán mozognak. Ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az, amit tényleg meg is akarnak nézni az emberek.

A kisugárzás mint eszköz

Van egy fontos kérdés, amire gondolni kell, ha videót gyártunk. Ki az, aki úgy él, ahogy beszél, és nem riad vissza egy kis transzparenciától?
A személyes tapasztalatom az, hogy olyan emberek hatottak rám a legmélyebben, akik az életüket, a személyiségüket, a cselekedeteiket vagy a kisugárzásukat odatették amellé, amit közöltek a világgal. Például művészek, irodalmi szerzők, spirituális tanítók, vagy aktivisták.
Rengeteg ember van, aki velejéig tisztességesen dolgozik azért, amiben hisz, az egész életét odarakja a meggyőződései mellé, és ha bepillanthatnánk a mindennapjaikba, megismernénk, amit gondolnak a világról, annak óriási hatása lenne. Ahogyan az én életemre is hatást gyakoroltak ilyen emberek.
Bár a legtöbb ember nem csinálja magától azt, amit Mohammed és Omar, hogy egy szál telefonnal gyártott videóval eljut másfél millió nézőhöz, de videós szakemberek és a saját civil szervezetük támogatásával sokan képessé tehetők erre. Az emberek többnyire nem gondolják magukról, hogy jó szereplők lehetnének, de ebben általában tévednek.

A jó szereplő azt képviseli, ami a szíve mélyén van, és ez általában akkor történik meg, ha inspiráló az, ahogy valaki él. Biztosan a te szervezetednél is van ilyen ember.
Ha megvan a választásod, akkor:

• arra kell figyelni, hogy a lehető legjobb körülményeket teremtsünk számára, amelyben kibontakozhat; vagyis elfogadó és figyelmes helyzetet, amiben úgy érezheti, hogy jó, amit csinál
• előzetesen át kell vele beszélni a személyes nézeteit a témánkkal kapcsolatban, és megkeresni azokat a pontokat, amelyek a videónk szempontjából relevánsak, és a szervezet számára is fontosak;
• át kell vele gondolni, hogy az életében, a hétköznapjaiban vagy a szervezet mindennapjaiban mik azok a mozzanatok, amik megmutathatók, és segítenének hitelesebbé tenni őt;
• és semmiképpen nem szabad neki szó szerint előírni, hogy mit mondjon

Nemrég felkérést kaptunk, hogy egy civil szervezetekből álló koalíció számára gyártsunk videókat, amiben az első elképzelések szerint híres embereknek kellett volna szerepelniük. Mi azonban rábeszéltük a megbízóinkat, hogy válasszunk hétköznapi embereket, és forgassunk náluk, a saját környezetükben. Így került be a sorozatba például a Társaság a Szabadságjogokért egyik munkatársa, aki nem gondolta magáról, hogy jól tud szerepelni. Tévedett. Bár kevesen tagelték be a helyi jelölteket a videó alatt (ezt kérte a kampány), viszont feltűnően ügyes volt a videó szereplője, mint aki a szerepléshez van szokva, és rengeteg lájkot kapott.