Sok mindenkinek kényelmetlenséget okoz kérni, különösen pénzt kérni. A kérés nem természetes, szorongással teli bizonytalan érzés lehet.

Ha valaki adománygyűjtéssel foglalkozik, akkor a kéréssel kapcsolatos érzéseivel éppen ezért mindenképpen foglalkoznia kell. Sokszor idő kell ahhoz, hogy ezek a negatív érzések feloldódjanak, és a kérés természetessé sőt magától értetődővé váljék.

Ebben segítünk a következő néhány tippel:

Az adománykérés nem szívességkérés, hanem lehetőséget adunk valaki számára, hogy egy nemes ügyben részt vállaljon, valami érdemi, számára is fontos változáshoz járuljon hozzá.

Ha így tekintünk az adománykérésre, és nem szívességkérésként, akkor egyrészt a kéréshez kapcsolódó kellemetlen érzés is elmúlhat, másrészt sokkal inspirálóbbak lehetünk a lehetséges adományozók számára.

"Sajnálom, hogy ezzel zavarlak, de esetleg tudnál segíteni" helyett "Van egy fantasztikus kezdeményezés, amihez most lehet csatlakozni" felvetés, egyből más nézőpontot eredményez: "Ha megérint és számít neked is ez az ügy, akkor gyere és csatlakozz, légy az önkéntesünk, járulj te is hozzá pl. 5000 forinttal a kitűzött 500.000 forintos célhoz".

Ha végiggondolod, hogy te mikor és miért adományoztál, akkor elsősorban valószínűleg az fog eszedbe jutni, hogy akkor adtál, amikor valaki kért tőled. 

Kérés nélkül ritkán jön létre adományozás, kérés nélkül nem feltétlenül szánunk arra időt, hogy megtaláljuk a számunkra fontos ügyeket. 

Ez a forrásszervező feladata, hogy az adott ügyet, kérést a leendő adományozók számára bemutassa, az üzeneteket a megfelelő csatornákon keresztül eljuttassa, és kérjen, konkrétan bemutatva, hogy az adomány mihez fog hozzájárulni, milyen változást jelent majd ez a világban.

Ha ez félve vagy feszengve történik, annak nincs akkora ereje, mintha szenvedélyesen, hitelesen tudjuk megmutatni, hogy mi az a kihagyhatatlan lehetőség, amihez most a lehetséges adományozók csatlakozását várjuk.